8.fejezet

8.Fejezet
-Vadászat


- Most mit röhögtök? - kérdeztem, de én se bírtam ki nevetés nélkül. – Fura, nem is vagyok álmos. - mondtam.
- Ez a másik dolog. - mondta Ester. - Sose alszunk. - Erre mindenki nagyot nézett.
- Sose?
- Sose. – Aha - gondoltam.
- Holnap elmegyünk vadászni, viszont ma már nem. - mondta nevelő anyánk.
- Miért? - kérdeztük kórusban.
- Késő van és, mert pihennetek is kell. - jelentette ki.
- De nekünk nem kell pihennünk, mivel soha nem fáradunk ki.
- Majd megyünk, ne ellenkeztek. - parancsolt ránk.
Utána elmentek nézni egy filmet, én viszont olvastam.

Reggel besütött a nap.
- Gyerekek, gyertek ide! - kiabált Ester.
- Igen? - kérdeztem.
- Van egy szabály! Nem szabad emberek közelébe menni.
- Miért? - kérdeztük.
- Mert először is rá birtok támadni, másodszor meglátszik a bőrötök a napon.
- Mi?
- Meglátszik, vagyis csillog a bőrötök.
- Értem, akkor megyünk vadászni? - kérdeztem.
- Igen mehetünk, de ..... mindenki mögöttem marad, és ..... nagyon vigyázzatok.
Erre mindenki bólintott egyet.
Elindultunk. Mikor kiértünk észrevettem, hogy milyen gyönyörű is az erdő a nap fénye alatt. Csak csillogott a bürünk, és a madarak csiripeltek. Mentünk, egyszer csak megéreztem egy illatot.
- Ez a medve. - világosított fel minket.
- Az enyém. - jelentkezett Mark.
- Maradj észrevétlen, és mikor nem számít rá, csapj le! - tanított Ester.
- Jó. - mondta majd elindult. Mi meg messziről figyeltük mit csinál.
Közelített felé, ugrott és megölte. Majd szép lassan elkezdte szívni a vérét.

Mivel már tudtam, hogy kell csinálni én is foglyul ejtettem egy szarvast.
Rátámadtam, lefogtam és kiszívtam a vérét az utolsó cseppig.

Majd megéreztem egy vámpír szagát, de ezt nem ismertem...

Új blog!

Sziasztok!

Készítettem még egy blogot melynek címe " Egy vérfarkas élete". :)
Remélem tetszeni fog, nézzetek bele!
E-mail: farkas-love.blogspot.com

Puszi:rek@!

7.fejezet

Sziasztok itt a feji bocs, hogy ennyit késett...:)


7.fejezet
Gyakorlás



- Hogy kerültünk ide? - kérdezte Mark.
- Hát... az úgy volt, hogy épp a városból mentem haza és észrevettem, hogy három újszülött vámpír meg akar ölni titeket, de csak megharaptak. Szerencsére...
- Mért? - kérdeztem.
- Ha nem lépek közbe akár... meg is halhattatok volna.
- Ez aztán valami - mondtam.
- De mi történt velünk? - kérdezte Ang.
- Vámpírok letettek - világosította fel őket Ester.
- Tényleg? - lepődött meg Ang,
Erre csak bólogatott.
- Ez azzal jár, hogy okosak és gyorsak vagytok, nagyon jó látásotok van és valakinek van különleges képessége is... – kezdett bele a vámpírélet ismertetésébe, de én közbe vágtam.
- Nekem például van, tudom mozgatni a tárgyakat. Figyeljetek!
Felemeltem egy üveget, és oda akartam rakni elébük, mielőtt viszont letehettem volna....

Valaki felrobbantotta....

Körbenéztem a szobába, de sajnos nem tudtam senki arcáról leolvasni, hogy ki volt az. Ester azonban megszólalt...
- Én tudom ki volt az - és szép lassan rá mutatott Angre.
- Hogy én, de én csak arra gondoltam, hogy - ellenkezett-...óóó! - esett le neki a tantusz.
- Igen! – mosolygott Ester.
- Várj...akkor még egyszer ki próbálom - elvett egy üveget, rám nézett, én pedig bólintottam.
Felemeltem....de ahelyett, hogy felrobbant volna...megfagyott.
- Ez ki volt? – kérdeztem rögtön.
- Szerintem...lehet, hogy én – szólalt meg félénken Mark.
- Ügyes vagy! - dicsérte meg Ester.
Ő meg csak mosolygott.
- Odanézzetek! - mutatott egy helyre Mark.
Ránéztem Angelre, de már nem Őt láttam a helyén, hanem egy kiscicát.
- Wow! - döbbentem le ma már sokadszorra.

Pár másodperce rá megint Ang ült a helyén.
- Nagyon ügyesek vagytok, én pedig szép vámpírokra is találtam - dicsért meg minket Ester.
- Köszi! - mondtuk kórusban.
- Ezek szerint van egy mozgatónk - nézett rám -, egy robbantónk és alakváltónk - nézett Angre -, valamint egy fagyasztónk - nézett Markra.
- Ez szuper! - örvendeztem.
- De mivel Angnek két varázs ereje van, Marknak is kettő kell, hogy legyen - gondolkozott el Ester.
- De mi? - kérdezte Mark.
- Hát szerintem van egy fizikai, a másiknak szelleminek kellene, hogy legyen - mondtam.
- Lehet, hogy igazad van - helyeselt.
Erre én elmosolyodtam.
Elkezdett koncentrálni és nem történt semmi.
- Ez hihetetlen - lepődött meg Mark.
- De mi? - kérdeztem.
- Ez! - mi meg csak néztünk.
- Leállítottam az időt! - kiabálta.
- Hogy mi? - kérdezte Ang.
- Ahogy mondtam - mondta Mark.
- Aha - fagytam le.
- Lassíts…lassíts le valakit - mondta Ang.
A kérés után már csak annyit vettem észre, hogy lelassulva mozgok.
- SZ-U-P-E-R-! - makogtam.

Ők pedig csak nevettek rajtam.