Get your myspace layouts where I get them, at pYzam.com.
MySpaceLayouts

-->

2011. április 27., szerda

10. Fejezet

Sziasztok itt a nagyon régóta várt feji! Már olyan jó, hogy kész és van ihlet úgy hogy lehet örülni... :DDD

                                                                    10. Fejezet
                                                                     - Utazás


... Pár nappal később ...

Reggel 6- kor indul a gépem Olaszországba. Volterába. A Volturihoz.
Hogy miért megyek oda? Hosszú történet.
Mikor találkoztam a nomáddal, rájöttem, hogy nekem az életem az ilyen "emberek"  megölésére kell szentelnem, méghozzá azért, mert az asszonyok nem tudják magukat megvédeni az ilyen veszélyes alakoktól. Pedig igen nagy a valószínűsége ennek. Szóval a döntésem ebből kifolyó. Csatlakoznom kell a Volturihoz. Persze a többiek próbáltak meggyőzni róla, hogy ez őrültség, meg hogy ilyen nagy ostobaságról még nem hallottak. Meg hogy ők is velem jönnek, miszerint: " A jóbarát a világ végére is követi az igaz barátot. " De sikerült őket erről lebeszélni, szerencsére.
Egyszóval most éppen ülök a gépen és várom, hogy bemondják megérkeztünk, de ez csak nem akar bekövetkezni... Ezért az épp mellettem álló nőtől megkérdeztem:
- Hölgyem elnézést, de mikor szállunk le?
- Sajnos nem tudom, egy pillanat.
- Köszönöm.
Majd elsétált mellettem, előre szaladt a gépen - már amennyire ez lehetséges volt, mivel a gép ide-oda dülöngélt - és szerintem a vezetőtől megkérdezte a kérdésem. Majd vissza fordult és elindult felém..
- Körülbelül még 5-10 perc.
- Hálás köszönet! - mosolyogtam rá. Már amennyire tudtam, mivel oda sétált az egyik emberhez és elkezdett vele flörtölni, fujj de undorító, hogy egyes emberek mennyire nem tudnak bírni magukkal. Vagyis inkább, hogy ilyen neveletlenek.
Jajj, azt nem is mondtam, hogy mit szólt Aro, vagyis a mester ahogy mostantól kell majd hívnom... borzalmas.
Vagyis, ne értsetek félre bírom Arot, csak hát nagyon furcsa, hogy "mester". Jujj. Na, szóval nem is mondtam, hogy mit szólt hozzá, hogy akarok csatlakozni, persze hogy nagyon örült neki, de azért volt némi kétség is a hangjában, de azért tettetett boldogsággal nagyon örült érkezésemnek. Gondolom. Vagyis még csak egyszer beszéltem vele telefonon, amit Ester fogott, de nembaj. Már nagyon izgulok, hogy mit fog szólni hozzám. Persze azzal nyugtázom magam, hogy ha nem tetszik akkor majd kilépek, persze mint tudjuk ez lehetetlen, de nembaj.
Kérjük utasainkat kapcsolják be biztonsági öveiket megkezdjük a leszállást. - mondta egy női hang a hangszóróból. Gyors bekapcsoltam az övem - nem mintha szükségem lett volna rá - és vártam a leszállást.
Addig míg nem mondják, hogy leszálltunk nézelődtem egy kicsit. Olaszország hatalmas város és egyben nagyon szép is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gazdag a tudományban, de hiszen már több száz éves kis városka.
Ön megérkezett. - hallottam ismét a hangot.
Végre. Gondoltam magamban. Hehh, milyen érdekes éppen most készülök az életem elrontására, hogy belépek egy vámpircsaládba, ahol gyakorlatilag lehetetlen megszökni, de az nembaj.
Mikor már kiértem a reptérre, kiadták a csomagjaimat és kimentem az utcára, hogy fogjak egy taxit. Nem volt nehéz. Hehhe hát igen ez a jó abban, ha vámpír vagyok, mert az embereknek én úgy nézek ki mint egy angyal. Na, ne is evvel foglalkozzunk. Hanem, hogy milyen szar az élet. Na, csak vicceltem. Különben ez az ember nekem nem szimpi, folyton engem néz a visszapillantó tükörből, szerintem nagyon furcsál engem.. Nem is csodálom, de jól van.
- Mikor érkezünk meg? - kérdeztem a sofőrtől. Aki úgy 35 körüli volt.
- Nemsokára. - mondta egy nagyon furcsa dörmögő hangon.
Dehát, nekem nem lehet félnem tőle, mivel én vámpir vagyok ő meg ember, de mindegy. Nem sokára megérkezünk, ez a fontos...
Nem is telt sok idő oda is értünk.
Amint kiléptem már be is rezeltem, annyira féltem. Próbáltam magam túltenni a félelmemen és benyitottam egy nagy ajtón.

2011. április 25., hétfő

Viszatérés!

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ezt a blogot ennyire elhanyagoltam, de úgy döntöttem, hogy fel frissítem, éppen ezért, akit egy kicsit is érdekli ez a blog sorsa, írjon komikat a fejikre! Nagyon szépen köszönöm előre is!
Puszi!!

2011. március 13., vasárnap

Új blog!

Sziasztok!
Nem frissel érkezem, az még készülőbe van...
Viszont készítettem egy új blogot egy nagyon jó barátnőmmel...
Itt megtaláljátok!
Remélem mindenkinek tetszik majd!

Puszi!♥

2011. január 4., kedd

B.Ú.É.K.



Sziasztok Boldog Új Évet Kivánok!
Nagyon remélem, hogy mindenki jól érezte magát szilveszterkor.
Erről jut eszembe, hogy én tavaj majdnem 40 fokos lázzal küzdöttem. Pedig ritkán vagyok beteg és nekem pont szilveszterkor kellett megbetegedni.
Nagyon sajnálom, hogy nem írtam fejiket ezért Újévi fogadalom ként megfogadom, hogy:
EZENTÚL MINDEN HÉTEN, HA LESZ RÁ LEHETŐSÉG, FEJEZETET FOGOK ÍRNI NEKTEK.
Szóval a friss kb. 1-2 napon belül megérkezik... :)
Remélem megfelel és ahogy a másik blogomon is itt is szeretnék komikat, mert már egy kicsit kezd elegem lenni belőle, hogy nem kapok komikat, de én hiszek a világban és tudom, hogy ez változni fog. :D
Az új fejire itt is 2 KOMIT szeretnék kapni. Azt hiszem mindent elmondtam....
Rendben?

Puszi:rek@!

2010. december 23., csütörtök

Karácsony!



Sziasztok hát már itt is van a karácsony a nyakunkon, viszont a jó benne, hogy ajándékokat kapunk! Én is készülök nektek... fejikkel, remélem sikerül megírnom. Puszi!

Valamint itt egy kis karácsonyi hangulatú zene:


2010. november 13., szombat

9.fejezet

Sziasztok itt a 9-dik feji remélem, majd tetszik!

                                                   9.Fejezet
                                                   -Nomád



Amint megéreztem az idegen vámpír illatát futottam a többiek felé.
- Látáttok, vagyis éreztétek a vámpírt? - kérdeztem tőlük.
- Igen - mondták.
- Figyeljetek a nomád vámpírok nem szoktak kedvesek lenni, ezért vigyázatok, lehet, hogy valamilyen szuper képessége van - erre mindenki bólintott, majd vártuk a "barátunk" érkezését.

- Jó napot! - köszöntötte Ester.
- Helló! - morgott.
- Mi járatban van? - kérdeztem.
- Hát...vadászgatok meg ilyen dolgok - mondta vigyorogva.

Erre melletem Ang lerogyott a földre és úgy nézett ki mint akit árram vezet.
- Haggya abba! - kiáltottam rá.
- Hm... - gondolkozott el - te különleges vagy, ugye tudod? - kérdezte.
- Ezt hogy érti?
- A képességed, a tűz amivel tornádó és még gömböt is bírsz ebből kifolyólag tenni.Okos.
- Maga meg miről beszél?
- A te képességedről - nyomta meg a "te" szót.
Erre mindenki úgy nézett rá mint borjú az új kapura.
- Miért segít neki, hogy meg mondja mi a képessége? - kérdezte gyanakvóan Mark.
- Mert szinpatikus.
- Aha - mondtam.
- Ha nem hiszel nekem csak próbáld ki. - mutatott a bokorra.
- Majd később, szerintem jobb hogy ha haza megy.
- De kislány miért nem maradhatok veled egy kicsit?
- Mert, haggyon békén.
- Na gyere kislány béreljünk ki egy szobát - majd közeliteni kezdett felém.
Vámpír sebességgel közeledett felém.Mikor már fél méterre volt tőlem elkapta a derekam.
- Haggyon békén!!! - kiáltottam.
- Flore! - közeledett felénk Mark.
- Állj meg, mert különben baja lesz a lánynak.
- Maga nem tudja fel fogni, hogy... - orditottam a képébe de nem tudtam befejezni, mert a száját az enyémre tapasztotta.
Csókolt engem csókolt. A nyelvével a számban utat tört. Majd szenvedélyesen csókolt, csókolt......Sok erőlködés után, úgy másfél percre rá sikerült elhúznom a szám az övétől.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva.
- Maga egy állat - ordibáltam.
- Tudom. - mosolygott majd ismét csókolt. Ezt több mint egy percig.
- MAGA MÉG NEM TUDJA, HOGY KIVEL HÚZOTT UJAT!!!! - ordibáltam.
Majd tűzörvény képében megsemisültem.
- Tudja maga nekem nem szinpatikus.
Villantam fel mögötte tíz méterrel.
- Mondtad már cica.
Mivel nagyon jók a megérzéseim tudtam, hogy vámpír sebességgel közelít felém. Ezért ismét tornádó képében megsemmisültem.

A tornádónak hála nekicsapódott egy fának, ami egyből kidőlt.
- Tudja, ahogy csókolt rá jöttem, hogy milyen hatalmas erővel is rendelkezem. Ezért nem félek magától, inkább maga féljen tőlem - mosolyogtam gonoszul.
A kezembe tettem egy tűzgömböt és neki csaptam amire ő felégett.
Mire elégett mondtam:
- Vége.

Mikor haza értünk úgy éreztem nem bírok olvasni inkább lefeküdtem....

2010. október 30., szombat

8.fejezet

8.Fejezet
-Vadászat


- Most mit röhögtök? - kérdeztem, de én se bírtam ki nevetés nélkül. – Fura, nem is vagyok álmos. - mondtam.
- Ez a másik dolog. - mondta Ester. - Sose alszunk. - Erre mindenki nagyot nézett.
- Sose?
- Sose. – Aha - gondoltam.
- Holnap elmegyünk vadászni, viszont ma már nem. - mondta nevelő anyánk.
- Miért? - kérdeztük kórusban.
- Késő van és, mert pihennetek is kell. - jelentette ki.
- De nekünk nem kell pihennünk, mivel soha nem fáradunk ki.
- Majd megyünk, ne ellenkeztek. - parancsolt ránk.
Utána elmentek nézni egy filmet, én viszont olvastam.

Reggel besütött a nap.
- Gyerekek, gyertek ide! - kiabált Ester.
- Igen? - kérdeztem.
- Van egy szabály! Nem szabad emberek közelébe menni.
- Miért? - kérdeztük.
- Mert először is rá birtok támadni, másodszor meglátszik a bőrötök a napon.
- Mi?
- Meglátszik, vagyis csillog a bőrötök.
- Értem, akkor megyünk vadászni? - kérdeztem.
- Igen mehetünk, de ..... mindenki mögöttem marad, és ..... nagyon vigyázzatok.
Erre mindenki bólintott egyet.
Elindultunk. Mikor kiértünk észrevettem, hogy milyen gyönyörű is az erdő a nap fénye alatt. Csak csillogott a bürünk, és a madarak csiripeltek. Mentünk, egyszer csak megéreztem egy illatot.
- Ez a medve. - világosított fel minket.
- Az enyém. - jelentkezett Mark.
- Maradj észrevétlen, és mikor nem számít rá, csapj le! - tanított Ester.
- Jó. - mondta majd elindult. Mi meg messziről figyeltük mit csinál.
Közelített felé, ugrott és megölte. Majd szép lassan elkezdte szívni a vérét.

Mivel már tudtam, hogy kell csinálni én is foglyul ejtettem egy szarvast.
Rátámadtam, lefogtam és kiszívtam a vérét az utolsó cseppig.

Majd megéreztem egy vámpír szagát, de ezt nem ismertem...