-->
Sziasztok itta friss feji remélem majd tetszik!
6.fejezet
Új világ
Másnap, mikor felébredtem, nagyon furcsán éreztem magam. Kapart a
torkom, és minden egyes porszemet láttam a szobában. Észrevettem, hogy
egy kis erdei házban vagyok, és ott fekszik mellettem Angel meg Mark.
Egy pillanattal később bejött valaki a házba. Egy nő.
Hosszú barna haja volt.
Oda jött hozzám én pedig rá morogtam arra készülve, hogy ráugrok.
- Hej, hej, hej... - szólt rám.
- Hol vagyok? - kérdeztem egy idegen hangon.
- A házamban - válaszolta és lassan kezet nyújtott. Tétován, de elfogadtam.
- Ester Mach vagyok. Te pedig…?
- Ö...Flore Storte - mondtam.
- Értem.
- Mi történik velem?
- Hát...nem tudom, hogy mondjam...egyszerűen...Vámpír lettél -
jelentette ki.
- Hogy mi lettem?
- Vámpír!
Egy percig csak magam elé néztem, és nem hittem el, amit mondott.
- Aha, és akkor most embereket fogok ölni?
- Nem. Ha nem akarsz gyilkos lenni, akkor nem muszáj. Állatvéren is
élhetsz, ha akarsz.
- Aha.
- Én azon élek, ezért ilyen barna a szemem - észrevettem, hogy igazat mond.
- Van erőm is!
- Mi? - érdeklődtem.
- Életre tudok kelteni dolgokat.
- Tényleg? - egyszerűen nem hittem el, mint ahogy sok más dolgot se...
- Igen. Mindjárt meg mutatom – mondta, majd megfogott egy virágot,
megérintette és az gyönyörűen virított.
- Hűha...
- Aha - mosolygott. - Neked mi az erőd?
- Nem tudom.
- Próbáld ki - és oda nyújtott egy nagyon szép rózsát. Haboztam, de
megfogtam.
- És most hogyan tovább?
- Próbálj vele valamit csinálni, vagy koncentrálj.
Jó, az talán menni fog. Nagyon erősen koncentráltam, de nem történt semmi...
- Semmi baj, próbáld meg még egyszer - biztatott.
Bólintottam.
Ismét koncentráltam, csak sokkal erősebben, és akkor...
Elkezdett a levegőben mozogni. Ezen mindketten meglepődtünk.
- Wow, nagyon ügyes vagy! - dicsért meg.
- Kösz!
- Na, most próbáld meg szép lassan le tenni.
- Oké - Megpróbáltam, de nem sikerült, hanem véletlenül leejtettem.
- Semmi baj, van még néhány itthon - mosolygott.
Az jutott az eszembe, hogy milyen könnyű lehet neki... Csak vesz egy
rossz virágot, életre kelti, és már egy csodaszép növénye lesz.
Lassan felkelt Mark és Angel is.
- Hol vagyok? - kérdezte Ang.
- Nálam, üdvözöllek titeket itthon! - válaszolt mosolyogva.
Erre ők rám néztek és én heves bólogatásba kezdtem...
Eddig NAGYON TETSZIK EZ A VÁMPÍROS DOLOG !!!
Ez lenne a feji...remélem tetszett!
Írjatok sok-sok komit.
Puszi:rek@!
2010. szeptember 17., péntek
2010. szeptember 11., szombat
5.fejezet
Sziasztok, itt van a friss feji remélem majd tetszik.
5.fejezet
A diszkó
Reggel, amikor felkeltem, arra gondoltam, hogy először felöltözök, majd fogat mosok és megyek az iskolába.
Mikor már felvettem a ruhám, (ami egy farmerból, egy zöld pulcsiból és egy patikából állt) leszaladtam, és anyát meg apát találtam az ebédlőbe.
Ezen nagyon meglepődtem, mert hétköznap a szüleim mindig dolgoznak.
- Jó reggelt!
- Szia, kicsim!
- Ti mit kerestek itt, nem dolgoznotok kéne? - néztem rájuk döbbent szemekkel, mire ők elkezdtek nevetni én meg csak néztem, mert nem értettem semmit...
- Szombat van, vagyis péntek már elmúlt.
- Aha, értem... Akkor elmehetek Angelhoz?
- Persze kicsim. De először őt kellene megkérdezni. Mikor jössz?
- Hát... nem tudom - válaszoltam.
Mikor már fent voltam, felvettem az ágyamról a telefonom és bepötyögtem Ang számát. Vártam, vártam és felvette.
- Halló?
- Szia!
- Flore! Hogy vagy?
- Kösz jól, te?
- Én is. Miért hívtál? - kérdezte.
- Azt szeretném kérdezni, hogy elbírok-e menni hozzád? Aztán meg együtt megyünk a diszkóba.
- Persze, tök jó lesz. Mikor jössz?
- Nekem mindegy.
- Gyere most!
- Most? - döbbentem le.
- Aha.
- Jó. Akkor nem sokára találkozunk. Puszi.
- Puszi.
Majd letettem.
Lesétáltam anyáékhoz.
- Éhes vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Aha, egy kicsit.
- Mit kérsz?
- Elég lesz egy lekváros kenyér is.
- Pár perc és hozom - és már el is tűnt
- Flore, tetszett ez a hét, vagyis ez a két nap? - nevetett.
- Nem volt rossz - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök.
- Jessika hol van, még nem láttam.
- Még alszik.
- Reggel tízkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen, tegnap este megnézett egy filmet és most biztos álmos - erre én csak bólintottam, hogy értem.
- Jöttem is - jött be anya. – Tessék – mondta, és letette elém a tányért.
- Köszi! - Elkezdtem enni hatalmas falatokkal.
- Nincs mit, jó étvágyat! Megyek, készítek enni valamit Jessikanak is.
Mikor befejeztem felálltam.
- Köszönöm a reggelit, de én megyek is.
- Szia! - köszöntek.
- Majd jövök! – mondtam, és már kint is voltam.
Elindultam a szomszéd ház felé, de csak szép lassan sétáltam, hogy felmérjem a terepet.
Mikor már az ajtó előtt álltam, bekopogtam.
Mark és Angel anyukája nyitott ajtót.
- Szia! Te vagy Flore, ugye? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Igen én vagyok - válaszoltam.
- Ó, rendben mindjárt lehívom Angelt. ANGEL! - kiabálta.
Nem telt bele három másodperc sem, mikor már legjobb barátnőm előttem állt.
- Igen? Ó, szia! Gyere, egész nap együtt leszünk, szóval mindenre lesz időnk - kezdett el az emelet felé ráncigálni.
- Megyek.
- Na, szóval mit akarsz először csinálni? - kérdezte.
- Nekem mindegy.
- Oké. Akkor először tartsunk egy ruha próbát, majd eszünk, elkezdjük a hajunkat megcsinálni, sminkelünk és felhúzzuk a kiválasztott ruhát - Ezt mind mutatta az úján, én meg csak néztem rá döbbent szemekkel. - Jó?
- Jó - mondtam halkan.
- Na, ne legyél már ilyen, meg látod, nagyon jó lesz! - Most a gardróbja felé kezdett húzni. - Milyen legyen? Mi a kedvenc színed?
- A...kék.
- Jó szóval...kék - Elkezdett kotorászni a ruhák között.
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi ruhája volt. Annyi, hogy azt nem lehet kifejezni. Meg persze olyan szépek, hogy a szuper modellek is megirigyelhették volna. - Itt van ez, ez, ez, ez...és ez - mondta s a kezembe nyomta őket.
A végén már tele volt a kezem.
- Gyere utánam! A fürdőben át tudsz öltözni – mosolygott. Én pedig, nem lévén más választásom, követtem.
Bementem a fürdőbe - hatalmas volt -, letettem a ruhákat egy asztalra, és felvettem az egyiket. Kimentem és vártam, hogy mit szól hozzá.
- Ez nem jó, túl fodros az alja – És ez így ment több, mint két órán át... Ez itt nem jó,az ott nem jó, ez itt nem jó, az ott nem jó stb.
- Na, ez tökéletes - A végén már úgy vánszorogtam ki a fürdőből.
- Végeztünk? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, azt hiszem.
- Végre – sóhajtottam, és ledőltem az ágyára.
- Jó, akkor most mennyünk enni.
- Oké!
Mikor végeztünk, újra felmentünk.
- Most pedig megcsináljuk a sminkünket – jelentette ki, de én közbe vágtam.
- Miért ilyen hamar?
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy a jó munkához idő kell?
- De hallottam, csak még csak két óra van és nyolckor megyünk.
- Jó, akkor addig megnézünk egy filmet.
- Köszi – hálálkodtam, mire rám mosolygott.
- Akkor mit nézünk?
Vállat vontam.
- Megnézzük a Háborúból szerelem-t? - ajánlotta fel.
- Jó.
A végén két filmet néztünk meg, avval az indokkal, hogy van még idő.
Mikor befejeztük a mozit, már hat óra volt.
- Rendben, most már munkára fel! – lelkesedett ismét fel.
- Oké.
Sminkeltünk, megcsináltuk a hajunkat és felvettük a ruhánkat. Mire mindennel végeztünk, már fél nyolc volt.
- Menyünk le, Mark már vár minket.
- Jó - egyeztem bele.
Mikor leértünk Mark tényleg várt minket, egy pólóban és egy farmerban.
- Nagyon csinosak vagytok, lányok! - dicsért meg.
- Köszi! - mondtuk egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze - mondtam.
Mikor oda értünk, már ordított a zene.
Egész este táncoltunk, ittunk és ismét csak táncoltunk egészen hajnali kettőig.
A diszkó
Reggel, amikor felkeltem, arra gondoltam, hogy először felöltözök, majd fogat mosok és megyek az iskolába.
Mikor már felvettem a ruhám, (ami egy farmerból, egy zöld pulcsiból és egy patikából állt) leszaladtam, és anyát meg apát találtam az ebédlőbe.
Ezen nagyon meglepődtem, mert hétköznap a szüleim mindig dolgoznak.
- Jó reggelt!
- Szia, kicsim!
- Ti mit kerestek itt, nem dolgoznotok kéne? - néztem rájuk döbbent szemekkel, mire ők elkezdtek nevetni én meg csak néztem, mert nem értettem semmit...
- Szombat van, vagyis péntek már elmúlt.
- Aha, értem... Akkor elmehetek Angelhoz?
- Persze kicsim. De először őt kellene megkérdezni. Mikor jössz?
- Hát... nem tudom - válaszoltam.
Mikor már fent voltam, felvettem az ágyamról a telefonom és bepötyögtem Ang számát. Vártam, vártam és felvette.
- Halló?
- Szia!
- Flore! Hogy vagy?
- Kösz jól, te?
- Én is. Miért hívtál? - kérdezte.
- Azt szeretném kérdezni, hogy elbírok-e menni hozzád? Aztán meg együtt megyünk a diszkóba.
- Persze, tök jó lesz. Mikor jössz?
- Nekem mindegy.
- Gyere most!
- Most? - döbbentem le.
- Aha.
- Jó. Akkor nem sokára találkozunk. Puszi.
- Puszi.
Majd letettem.
Lesétáltam anyáékhoz.
- Éhes vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Aha, egy kicsit.
- Mit kérsz?
- Elég lesz egy lekváros kenyér is.
- Pár perc és hozom - és már el is tűnt
- Flore, tetszett ez a hét, vagyis ez a két nap? - nevetett.
- Nem volt rossz - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök.
- Jessika hol van, még nem láttam.
- Még alszik.
- Reggel tízkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen, tegnap este megnézett egy filmet és most biztos álmos - erre én csak bólintottam, hogy értem.
- Jöttem is - jött be anya. – Tessék – mondta, és letette elém a tányért.
- Köszi! - Elkezdtem enni hatalmas falatokkal.
- Nincs mit, jó étvágyat! Megyek, készítek enni valamit Jessikanak is.
Mikor befejeztem felálltam.
- Köszönöm a reggelit, de én megyek is.
- Szia! - köszöntek.
- Majd jövök! – mondtam, és már kint is voltam.
Elindultam a szomszéd ház felé, de csak szép lassan sétáltam, hogy felmérjem a terepet.
Mikor már az ajtó előtt álltam, bekopogtam.
Mark és Angel anyukája nyitott ajtót.
- Szia! Te vagy Flore, ugye? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Igen én vagyok - válaszoltam.
- Ó, rendben mindjárt lehívom Angelt. ANGEL! - kiabálta.
Nem telt bele három másodperc sem, mikor már legjobb barátnőm előttem állt.
- Igen? Ó, szia! Gyere, egész nap együtt leszünk, szóval mindenre lesz időnk - kezdett el az emelet felé ráncigálni.
- Megyek.
- Na, szóval mit akarsz először csinálni? - kérdezte.
- Nekem mindegy.
- Oké. Akkor először tartsunk egy ruha próbát, majd eszünk, elkezdjük a hajunkat megcsinálni, sminkelünk és felhúzzuk a kiválasztott ruhát - Ezt mind mutatta az úján, én meg csak néztem rá döbbent szemekkel. - Jó?
- Jó - mondtam halkan.
- Na, ne legyél már ilyen, meg látod, nagyon jó lesz! - Most a gardróbja felé kezdett húzni. - Milyen legyen? Mi a kedvenc színed?
- A...kék.
- Jó szóval...kék - Elkezdett kotorászni a ruhák között.
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi ruhája volt. Annyi, hogy azt nem lehet kifejezni. Meg persze olyan szépek, hogy a szuper modellek is megirigyelhették volna. - Itt van ez, ez, ez, ez...és ez - mondta s a kezembe nyomta őket.
A végén már tele volt a kezem.
- Gyere utánam! A fürdőben át tudsz öltözni – mosolygott. Én pedig, nem lévén más választásom, követtem.
Bementem a fürdőbe - hatalmas volt -, letettem a ruhákat egy asztalra, és felvettem az egyiket. Kimentem és vártam, hogy mit szól hozzá.
- Ez nem jó, túl fodros az alja – És ez így ment több, mint két órán át... Ez itt nem jó,az ott nem jó, ez itt nem jó, az ott nem jó stb.
- Na, ez tökéletes - A végén már úgy vánszorogtam ki a fürdőből.
- Végeztünk? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, azt hiszem.
- Végre – sóhajtottam, és ledőltem az ágyára.
- Jó, akkor most mennyünk enni.
- Oké!
Mikor végeztünk, újra felmentünk.
- Most pedig megcsináljuk a sminkünket – jelentette ki, de én közbe vágtam.
- Miért ilyen hamar?
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy a jó munkához idő kell?
- De hallottam, csak még csak két óra van és nyolckor megyünk.
- Jó, akkor addig megnézünk egy filmet.
- Köszi – hálálkodtam, mire rám mosolygott.
- Akkor mit nézünk?
Vállat vontam.
- Megnézzük a Háborúból szerelem-t? - ajánlotta fel.
- Jó.
A végén két filmet néztünk meg, avval az indokkal, hogy van még idő.
Mikor befejeztük a mozit, már hat óra volt.
- Rendben, most már munkára fel! – lelkesedett ismét fel.
- Oké.
Sminkeltünk, megcsináltuk a hajunkat és felvettük a ruhánkat. Mire mindennel végeztünk, már fél nyolc volt.
- Menyünk le, Mark már vár minket.
- Jó - egyeztem bele.
Mikor leértünk Mark tényleg várt minket, egy pólóban és egy farmerban.
- Nagyon csinosak vagytok, lányok! - dicsért meg.
- Köszi! - mondtuk egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze - mondtam.
Mikor oda értünk, már ordított a zene.
Egész este táncoltunk, ittunk és ismét csak táncoltunk egészen hajnali kettőig.
Akkor úgy döntöttünk, hogy haza kellene menni, mert már késő van.
Mikor kiléptünk, elindultunk hazafelé.
Szemben jött három fiatal fiú, akik nem voltak éppen valami szimpatikusak.
Megfordultunk, hogy majd megkerüljük az utat, de ők követek.
Egyre közelebb voltak...végül...utolértek, sajnos....
És elsötétült a világ...
Mikor kiléptünk, elindultunk hazafelé.
Szemben jött három fiatal fiú, akik nem voltak éppen valami szimpatikusak.
Megfordultunk, hogy majd megkerüljük az utat, de ők követek.
Egyre közelebb voltak...végül...utolértek, sajnos....
És elsötétült a világ...
Ez lenne a friss bocs, hogy a végét nem írtam valami részletesen, de ez van.
Puszi:rek@!
Ja még valami...itt van Flore és Angel ruhája amit a discóba vettek fel.
Flore a kék:
Angel a piros:
Puszi:rek@!
2010. szeptember 9., csütörtök
4.fejezet
4.fejezet
Poul
Másnap reggel a napfény keltett hétkor. Besétáltam a gardróbba és felvettem egy farmer nadrágot, egy sárga blúzt és egy zöld pulcsit. Megmosakodtam, majd fogat mostam. Megfogtam a hátizsákom és kimentem a ház elé.
Rögtön meg is láttam Markot meg Angelt.
- Szép napot! - köszönt Ang.
- Jó reggelt! Hogy vagytok? - kérdeztem.
- Jól. Te? – kérdezett vissza Mark.
- Én is - mosolyodtam el.
- Na, menjünk, mert megjött a busz. Nem akarunk el késni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem - vágtuk rá Angellel.
- Gyertek.
- Ok! - mondtam.
Ahogy leszálltunk a buszról, Angel már rohant is le. Odaszaladt egy lányhoz, és elkezdte húzni felénk.
- Flore, ő itt Bianca a barátom. Bianca, ő itt Flore a szomszédom és a legjobb barátnőm.
- Szia! - nyújtott kezet.
- Szia! - fogadtam el. - Te mióta ismered Angelt?
- Hát… szerintem óvodás korom óta.
- Hűha, az jó!
- Szerintem is.
- Na, mehetünk már? - kérdezte kissé türelmetlenül Mark.
- Igen, mehetünk.
Mikor beértünk, Bianca megkérdezte:
- Neked milyen órád lesz?
- Nekem... - ismét elővettem az órarendem és megláttam a "biológiá"-t. Az volt a kedvencem meg a torna. – Biológia, nektek?
- Nekem... matek - szólt Ang.
- Műszaki... - jelentette ki Mark.
- Nekem is az lesz, biológia - mosolygott Bianca.
- Akkor megyünk?
- Aha.
- Viszlát!
- Sziasztok! - köszöntek.
Majd mentünk egyenesen benyitottunk balra a biosz terembe. Leültünk a harmadik sorba, elővettük a könyveinket és vártuk, hogy jöjjön a tanár.
- Figyelj! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valahova a városba - törtem meg a hallgatásunkat.
- Aha persze, ez jó ötlet, de hova?
- Hát... ezt még én sem tudom.
- Mondjuk, elmehetnénk a moziba.
- Jó. És mit nézünk meg?
- Megnézhetnénk az Alkonyat hármat - ajánlotta.
- Jó, akkor azt nézzük, de a többieket is meg kellene hívni.
- Rendben, majd a következő szünetbe megmondjuk nekik.
- Ok! - mondtam.
Bejött a tanárnő, elővette a könyveit a táskájából, majd felénk fordult. Meglátott engem és elmosolyodott. Jaj nekem mindjárt kihív, és akkor beszédet kell mondanom.
- Szia, látom te vagy az új diák – mondta, majd egyre közeledett felém. Mikor már mellettem állt, kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
- Igen.
- Én Mrs. Salley vagyok, örülök. Egyetlen egy kérdésem van a számodra... Hányasod volt biológiából?
- Ötösöm volt - erre ismét elmosolyodott.
- Akkor, azt hiszem, jóban leszünk.
Visszament a helyére és elkezdett magyarázni a táblánál.
Mikor vége lett az órának, kimentünk az osztályból, és elindultuk megkeresni a többieket, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak a tervvel kapcsolatban.
Mentünk, mentünk és pár perc múlva megláttam Angelt, amint éppen egy lánnyal beszélget. Odamentünk és vártuk, hogy befejezték a beszélgetést.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Üdv! Mit csináltok?
- Hát, mi éppen téged és a tesódat kerestük, hogy megkérdeztük, elakartok-e menni moziba?
- Nagyon szívesen. Akkor majd iskola után találkozunk a házad előtt. Jó?
- Aha. És ő ki?
- Ó, bocsánat! Milyen modortalan vagyok. Ő itt Alisha.
- Szia! - köszönt.
- Helló!
- Ő itt Flore, a barátnőm. Flore, ő Alisha, a másik barátnőm.
- Akkor majd még beszélünk, mennem kell órára. Bey! - búcsúztam el.
- Szia! - köszöntek kórusban.
Most jön a torna, a töri, a magyar és a polgári nevelés. Aztán irány haza!
Mikor minden óra elmúlt, kimentem az iskola elé, és vártam a többieket. Mikor kijöttek, oda szaladtak hozzám.
- Hali!
- Szia! - köszöntöttek.
- Megyünk? - kérdeztem.
- Aha.
- De te merre laksz? - kérdeztem Biancát.
- Én is arra amerre ti is.
- Jaj, az szuper! – lelkesedtem fel.
Majd elindultunk a busz felé. Bianca már öt perc után leszállt. Mikor hazaértünk, leszálltunk és a ház felé vettük az irányt.
- Akkor találkozzunk olyan – gondolkoztam el – hét körül, mert a film nyolckor kezdődik. Jó?
- Aha, nekünk jó! Akkor szia! - köszönt Ang.
- Viszlát!
Majd befelé mentem. Mikor beléptem, megláttam egy dobozt meg apát az ebédlőben.
- Szia, apa! Hát te mit csinálsz itthon? - Ő erre csak rám mosolygott, és a kezembe nyomta a dobozt.
- Ez a tiéd - Egy pillanatig nem értettem aztán kinyitottam és megláttam...
Benne volt egy nagyon aranyos kiskutya, ami sárgásbarna volt. Persze Golden Retriever.
- Ó...de aranyos – mondtam, és kiemeltem a kutyust, mire megnyalta az arcom.
Másnap reggel a napfény keltett hétkor. Besétáltam a gardróbba és felvettem egy farmer nadrágot, egy sárga blúzt és egy zöld pulcsit. Megmosakodtam, majd fogat mostam. Megfogtam a hátizsákom és kimentem a ház elé.
Rögtön meg is láttam Markot meg Angelt.
- Szép napot! - köszönt Ang.
- Jó reggelt! Hogy vagytok? - kérdeztem.
- Jól. Te? – kérdezett vissza Mark.
- Én is - mosolyodtam el.
- Na, menjünk, mert megjött a busz. Nem akarunk el késni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem - vágtuk rá Angellel.
- Gyertek.
- Ok! - mondtam.
Ahogy leszálltunk a buszról, Angel már rohant is le. Odaszaladt egy lányhoz, és elkezdte húzni felénk.
- Flore, ő itt Bianca a barátom. Bianca, ő itt Flore a szomszédom és a legjobb barátnőm.
- Szia! - nyújtott kezet.
- Szia! - fogadtam el. - Te mióta ismered Angelt?
- Hát… szerintem óvodás korom óta.
- Hűha, az jó!
- Szerintem is.
- Na, mehetünk már? - kérdezte kissé türelmetlenül Mark.
- Igen, mehetünk.
Mikor beértünk, Bianca megkérdezte:
- Neked milyen órád lesz?
- Nekem... - ismét elővettem az órarendem és megláttam a "biológiá"-t. Az volt a kedvencem meg a torna. – Biológia, nektek?
- Nekem... matek - szólt Ang.
- Műszaki... - jelentette ki Mark.
- Nekem is az lesz, biológia - mosolygott Bianca.
- Akkor megyünk?
- Aha.
- Viszlát!
- Sziasztok! - köszöntek.
Majd mentünk egyenesen benyitottunk balra a biosz terembe. Leültünk a harmadik sorba, elővettük a könyveinket és vártuk, hogy jöjjön a tanár.
- Figyelj! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valahova a városba - törtem meg a hallgatásunkat.
- Aha persze, ez jó ötlet, de hova?
- Hát... ezt még én sem tudom.
- Mondjuk, elmehetnénk a moziba.
- Jó. És mit nézünk meg?
- Megnézhetnénk az Alkonyat hármat - ajánlotta.
- Jó, akkor azt nézzük, de a többieket is meg kellene hívni.
- Rendben, majd a következő szünetbe megmondjuk nekik.
- Ok! - mondtam.
Bejött a tanárnő, elővette a könyveit a táskájából, majd felénk fordult. Meglátott engem és elmosolyodott. Jaj nekem mindjárt kihív, és akkor beszédet kell mondanom.
- Szia, látom te vagy az új diák – mondta, majd egyre közeledett felém. Mikor már mellettem állt, kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
- Igen.
- Én Mrs. Salley vagyok, örülök. Egyetlen egy kérdésem van a számodra... Hányasod volt biológiából?
- Ötösöm volt - erre ismét elmosolyodott.
- Akkor, azt hiszem, jóban leszünk.
Visszament a helyére és elkezdett magyarázni a táblánál.
Mikor vége lett az órának, kimentünk az osztályból, és elindultuk megkeresni a többieket, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak a tervvel kapcsolatban.
Mentünk, mentünk és pár perc múlva megláttam Angelt, amint éppen egy lánnyal beszélget. Odamentünk és vártuk, hogy befejezték a beszélgetést.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Üdv! Mit csináltok?
- Hát, mi éppen téged és a tesódat kerestük, hogy megkérdeztük, elakartok-e menni moziba?
- Nagyon szívesen. Akkor majd iskola után találkozunk a házad előtt. Jó?
- Aha. És ő ki?
- Ó, bocsánat! Milyen modortalan vagyok. Ő itt Alisha.
- Szia! - köszönt.
- Helló!
- Ő itt Flore, a barátnőm. Flore, ő Alisha, a másik barátnőm.
- Akkor majd még beszélünk, mennem kell órára. Bey! - búcsúztam el.
- Szia! - köszöntek kórusban.
Most jön a torna, a töri, a magyar és a polgári nevelés. Aztán irány haza!
Mikor minden óra elmúlt, kimentem az iskola elé, és vártam a többieket. Mikor kijöttek, oda szaladtak hozzám.
- Hali!
- Szia! - köszöntöttek.
- Megyünk? - kérdeztem.
- Aha.
- De te merre laksz? - kérdeztem Biancát.
- Én is arra amerre ti is.
- Jaj, az szuper! – lelkesedtem fel.
Majd elindultunk a busz felé. Bianca már öt perc után leszállt. Mikor hazaértünk, leszálltunk és a ház felé vettük az irányt.
- Akkor találkozzunk olyan – gondolkoztam el – hét körül, mert a film nyolckor kezdődik. Jó?
- Aha, nekünk jó! Akkor szia! - köszönt Ang.
- Viszlát!
Majd befelé mentem. Mikor beléptem, megláttam egy dobozt meg apát az ebédlőben.
- Szia, apa! Hát te mit csinálsz itthon? - Ő erre csak rám mosolygott, és a kezembe nyomta a dobozt.
- Ez a tiéd - Egy pillanatig nem értettem aztán kinyitottam és megláttam...
Benne volt egy nagyon aranyos kiskutya, ami sárgásbarna volt. Persze Golden Retriever.
- Ó...de aranyos – mondtam, és kiemeltem a kutyust, mire megnyalta az arcom.
Felnevettem.
- Mivel, már nagyon szerettél volna egy kutyát, úgy gondoltam, hogy kaphatnál egyet.
- Hát... nagyon szépen köszi.
- De a te felelőséged, és te eteted, te itatod... - Mondta volna a végtelenségig, de én közbevágtam.
- Igen, tudom, tudom, tudom... Na, megyek - szaladtam fel, de még a lépcsőről megfordultam – Ó, apa! Ma megyek moziba a szomszédokkal, és szeretnék egy kis zsebpénzt kérni, mert már nincs sok.
- Jó, mennyi kellene? – Elgondolkozott néhány pillanatra. - Tudod mit itt, van 100$. Ebből mindent megbírsz venni. Elég lesz? - Letettem a kutyust a lépcsőre, oda szaladtam hozzá és megöleltem.
- Persze, hogy elég! Köszi apa mindent!
- Nincs mit, kicsim! - Felvettem a kutyát és felszaladtam.
Mikor fent voltunk elkezdtünk játszani.
- Mivel, már nagyon szerettél volna egy kutyát, úgy gondoltam, hogy kaphatnál egyet.
- Hát... nagyon szépen köszi.
- De a te felelőséged, és te eteted, te itatod... - Mondta volna a végtelenségig, de én közbevágtam.
- Igen, tudom, tudom, tudom... Na, megyek - szaladtam fel, de még a lépcsőről megfordultam – Ó, apa! Ma megyek moziba a szomszédokkal, és szeretnék egy kis zsebpénzt kérni, mert már nincs sok.
- Jó, mennyi kellene? – Elgondolkozott néhány pillanatra. - Tudod mit itt, van 100$. Ebből mindent megbírsz venni. Elég lesz? - Letettem a kutyust a lépcsőre, oda szaladtam hozzá és megöleltem.
- Persze, hogy elég! Köszi apa mindent!
- Nincs mit, kicsim! - Felvettem a kutyát és felszaladtam.
Mikor fent voltunk elkezdtünk játszani.
Egész délután játszottunk. Gondolkodtam rajta, mi legyen a neve, és arra jutottam, hogy... Poul.
- Poul! - erre felugatott, ami az jelentette, hogy tetszik neki.
Hirtelen eszembe jutott a mozi. Ránéztem az órára, ami 18.35-öt mutatott, vagyis kevesebb, mint fél órám volt csak elkészülni. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, és felhúztam egy mini szoknyát, egy lenge pántos blúzt és egy magas sarkút. Feltűztem a hajam egy kontyba, fújtam magamra egy kis parfümöt, és leszaladtam a lépcsőn.
- Szia, apa, mentem! - kiabáltam.
- Szia!
Mire kiértem az ajtón, már mindenki ott volt.
- Helló! Bocsi, hogy késtem.
- Semmi baj! Nem is késtél, inkább mi jöttünk hamarabb - közölte Mark, mire elmosolyodtam.
- Mehetünk? - kérdezte Ang.
- Aha - mondtuk.
Hazafelé taxival mentünk, és csak az Alkonyat harmadik részéről tudtunk beszélni.
- Ugye, milyen jó volt? - kérdeztem.
- Aha, nagyon izgi, romantikus és egyben érdekes is volt - mondta Bianca.
- Még egy párszor megnézném - lelkesedett Mark.
- Én is. Hé, szeretnétek eljönni a helyi diszkóba holnap este? - kérdezte Angel.
- Aha - egyeztem bele.
- Szerintem jó ötlet - mondta Bianca.
- Tőlem - egyezett bele Márk.
Közben megérkeztünk.
- Jó, rendben, akkor holnap suli után talizunk.
- Ok, sziasztok! – köszöntem, majd beszaladtam.
Bent mindenki vacsorázott.
- Helló!
- Szia! - köszöntek.
- Éhes vagy, kicsim? - aggódott anyám.
- Nem kösz, megyek inkább, lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt!
Felszaladtam, bementem a gardróbba felöltöztem pizsamába, fogat mostam és lefeküdtem, majd szép lassan álomba merültem.
- Poul! - erre felugatott, ami az jelentette, hogy tetszik neki.
Hirtelen eszembe jutott a mozi. Ránéztem az órára, ami 18.35-öt mutatott, vagyis kevesebb, mint fél órám volt csak elkészülni. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, és felhúztam egy mini szoknyát, egy lenge pántos blúzt és egy magas sarkút. Feltűztem a hajam egy kontyba, fújtam magamra egy kis parfümöt, és leszaladtam a lépcsőn.
- Szia, apa, mentem! - kiabáltam.
- Szia!
Mire kiértem az ajtón, már mindenki ott volt.
- Helló! Bocsi, hogy késtem.
- Semmi baj! Nem is késtél, inkább mi jöttünk hamarabb - közölte Mark, mire elmosolyodtam.
- Mehetünk? - kérdezte Ang.
- Aha - mondtuk.
Hazafelé taxival mentünk, és csak az Alkonyat harmadik részéről tudtunk beszélni.
- Ugye, milyen jó volt? - kérdeztem.
- Aha, nagyon izgi, romantikus és egyben érdekes is volt - mondta Bianca.
- Még egy párszor megnézném - lelkesedett Mark.
- Én is. Hé, szeretnétek eljönni a helyi diszkóba holnap este? - kérdezte Angel.
- Aha - egyeztem bele.
- Szerintem jó ötlet - mondta Bianca.
- Tőlem - egyezett bele Márk.
Közben megérkeztünk.
- Jó, rendben, akkor holnap suli után talizunk.
- Ok, sziasztok! – köszöntem, majd beszaladtam.
Bent mindenki vacsorázott.
- Helló!
- Szia! - köszöntek.
- Éhes vagy, kicsim? - aggódott anyám.
- Nem kösz, megyek inkább, lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt!
Felszaladtam, bementem a gardróbba felöltöztem pizsamába, fogat mostam és lefeküdtem, majd szép lassan álomba merültem.
Sziasztok itt a feji végre... Ne haragudjatok, de tegnap nem tudtam felrakni.Na mindegy...
Puszi:rek@!
2010. szeptember 8., szerda
3.fejezet
Sziasztok itt a friss feji!Remélem tetszik, küldjetek sok komit!
Reggel felkeltem. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, fogat mostam...Majd elindultam a gardrób felé kiválasztani mibe menyek.Vajon, mit vegyen fel az ember első tanítási napra?? Egy percig ezen gondolkodtam...
Majd egy farmer, egy blúz és egy kényelmes patikára esett a választásom. Ez jó lesz-gondoltam. Össze fogtam a hajam egy copfba.Felkaptam a táskám és lesiettem a földszintre.Ahol Jessika és apa már várt.
-Jó hogy itt vagy, azt hitük már nem is jössz.-szidott le kis húgom.
-Te csak hallgass.-szóltam oda neki.
-Lányok hagyjátok abba.-szólt ránk apa.
-Bocsánat- mondtuk egyszerre.Erre Jessika rám nyújtotta a nyelvét és én vissza.Majd apa kifelé terelt minket a házból.
-Sziasztok!-köszönt el anyám.
-Helló-mondtuk.
Majd be szálltunk a kocsiba. Apa ült előre én hátra Jessika meg mellém. Soha nem csináltam gondot belőle, hogy nem ülhettem előre, még ha be is töltöttem a 13-t.
Úgy 5-percet mehettünk megállt az autó és megláttam az általános iskolát. Itt Londonba már 6-évesen kezdik az iskolát...
-Sziasztok-köszönt el Jessika.
-Helló!-sóhajtottam. Majd apa a gázra taposott.
Most csak 2-percet utaztunk és megérkeztünk a középiskolába. Ami az én iskolám volt..
Kiszálltam és apa adott valami papírt.
-Ezt oda kell adnod a titkár nőnek.
-Ok.-mondtam egy pici remegéssel a hangomban.
-Nyugi nem lesz semmi baj.
-Remélem.
-Na mennem kell mert el fogok késni.Szia!
-Szia!-És már itt sem volt.
Megfordultam és jobban szem-ügyre vettem az iskolám. Rengeteg diák volt aki mind az iskola előtt, vagy éppen az iskola parkolójában beszélgetett.Nagy bátorsággal elindultam az épület felé.De már hallottam a többieket:
-Hogy ez milyen jó csaj.
-Ennek nagyon szép a haja.
-Milyen kedves lehet...
-Ez az új lány?
-Igen az hallottam, hogy most költözött ide..-de nem is foglalkoztam velük inkább többet. Hanem titkár-nő felé vettem az irányt.Megálltam és vártam hogy befejezze a telefon beszélgetést.
-Igen az jó lesz...Aha... Akkor délben bejön, igen akkor ráér...Viszlát.-majd letette.
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia, miben segíthetek?-kérdezte.
-Hát én új vagyok és még nem tudom hogy melyik az osztályom.-és oda nyújtottam a papírt.
-Igen...Szóval te vagy Flore Storte.
-Igen.
-A te termed a 4 b, tessék az óra rended és ezt alá kell íratnod a tanároddal.-majd oda nyújtott egy darab papírt.
-Rendben, köszönöm.
-Nagyon szívesen.
Mentem a folyosón és volt a "2 a", "3 a", "4 a".Ah így soha nem találom meg.-gondoltam és egy lányt megérintettem a kezénél és megkérdeztem.
-Szia!Új vagyok itt és nem tudom merre van az osztályom a 4 b.
-Aha.Hát a te osztályod fent van az emeleten mész a folyosón és jobbra.
-Köszi.
-Nincs mit.Szia.
-Szia.
És elindultam fel a lépcsőn.Egyenesen a folyosón, láttam a "2 c","3 c", "4 c","2 b","3 b" majd megláttam a
"4 b"-t végre.Bekopogtam és mikor benyitottam miden szem engem nézett.
-Szia!Te mit szeretnél itt?
-Én..én...-nem tudtam kimondani semmit olyan ideges voltam.
-Te?
-Én vagyok az új lány és ide küldtek fel.- majd pedig oda nyújtottam a papírt.
-Értem-és elvette tőlem.-Gyere aláírom, én vagyok a matek tanár Mr.Kidmor. A te helyed Mark mellet lesz.- és a szomszédom felé mutatott.Erre elmosolyodtam és hálát adtam az égnek hogy nem egy idegen mellé kell ülnöm.
-Rendben.
Elsétáltam a második sorba és leültem a pad társam mellé.
-Szia.-köszönt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Hát.. ahhoz képest, hogy nagyon ideges vagyok és, hogy leégtem az egész osztály előtt...Nagyon jól.
-Az jó.-és nevetett.
-Nagyon.-Majd elővettem a könyveimet.
És a tanár elkeszte magyarázni az anyagot...
Mikor kicsöngettek akkor oda jött mellém Angel és egy barát nője.
-Szia!
-Sziasztok.
-Hogy vagy?
-Jól.
-Milyen órád lesz?-kérdezte izgatottan.
-Hát...-előhalásztam a papírt és megláttam a "magyar"-t az óra rendemen.-Nekem magyar.
-Nekem is- örvendezett Angel.
-Nekem Fizika.-szomorodott el Mark.
-Na, nem baj biztos lesz még óránk.-vigasztaltam.
-Igen.
-Megyünk?-kérdezte Ang.
-Mehetünk.
Mikor elmúlt ez az óra elindultunk az ebédlőbe.
-Na, de bírunk máskor is találkozni iskolán kívül.Mondjuk 3-kor a ház előtt?-kérdezte Ang.
-Nekem jó.
-Ó szuper!!!
A következő óra Angol,Kémia,Rajz és Torna, a kedvencem. Mikor már az is elmúlt kimentem az iskola elé és vártam Márkot és Angelát.Mikor kiértek rögtön engem kerestek.
-Szia!-köszönt a dinamit királynéje.
-Helló!
-Mehetünk?-kérdezte Ang.
-Aha. Úgy egy 10-perc lehetett a buszozás, mikor a ház előtt volt a busz nem vettem észre mert egész úton beszéltünk egymással.
-Gyertek-szólt ránk Márk.
-Megyünk.-mondtuk.
-Akkor majd 3- kor talizunk.-mondta legjobb barát nőm.Hihetetlen de ezen a napon teljesen megismert Angelt és már a legjobb barátnőmnek tekintem...
-Jó majd talizunk.
-Szia!
-Szia.-köszönt Mark.
-Sziasztok!
Majd bementem a házba szokás szerint senki sem volt otthon..De találtam egy üzenetet az asztalon.
"Szia kicsim.
Majd csak este érünk haza, úgyhogy csinálj magadnak enni valamit.
Puszi anya!"
Mivel nem voltam éhes elkezdtem készülődni.
Felszaladtam a szobámba és bementem a gardróbba.Kiválasztottam egy fekete szoknyát és egy testhez simuló blúzt meg egy patikát. Mikor felöltöztem egy kis parfümöt fújtam magamra majd lementem.
Kimentem a ház elé és vártam.
-SZIA!-kiabálta Ang már a háza ajtójából, majd felém kezdett futni nyomába tesójával.
-Sziasztok!
-Hogy vagy?-kérdezte Mark.
-Jól, ti?
-Mi is.
-Mit terveztetek ma?
-Hát...Arra gondoltunk elmehetnénk a városba egy kicsit szórakozni.-jelentette ki mosolyogva legjobb barátnőm.
-Oké.
-Indulhatunk?- kérdezte testvére.
-Aha.
Fogtunk egy taxit majd a város felé vettük az irányt. Voltunk megnézni a : Piccadilly Circus-t és vettünk egy csomó ruhát majd rámentünk a London Eye- ra gyönyörű volt a látvány...
De hamar este lett ezért haza mentünk.
Mikor beléptem az ajtón már hallottam, hogy bent vannak a konyhában és beszélgetnek.
-Sziasztok!
-Szia!-köszöntek.
-Gyere kicsim enni.-szólt anyám.
-Jó, rendben mindjárt megyek.-levettem a kabátom felakasztottam a fogasra és elindultam fel az emeletre.
Mikor felértem berohantam a gardróbba megfogtam a tegnapi pizsimet és gyors lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem vacsizni.
-Jöttem.
-Rendben mit kérsz?
-Ti mit etettek?
-Mi a maradék ebédet, Jessika meg rántott tojást.
-Akkor én is maradék ebédet szeretnék.
-Rendben.Mingyárt hozom.
-Na és mit csináltál?-kérdezte apám.
-Voltunk Angelával meg Markkal a városba.
-Akkor biztos jól érezted magad.
-Igen nagyon.-majd pár percre rá jött is anyám.
-Meg is hoztam a vacsorát.- jót be anya.
-De finom.-mondtam mikor már a felét befaltam.
-Akkor örülök.
-Na most már mennem kell, aludni.Jó éjt!-majd felszaladtam a szobámba és egyenesen az ágyba rohantam. Mikor lefeküdtem pár percre rá el is aludtam.
Hát..ennyi lenne bocsi, hogy csak most raktam fel, de nem nagyon volt időm írni...kárpótlásul a kövi még ma fönt lesz, holnap meg az ötödik.
Puszi:rek@!
Reggel felkeltem. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, fogat mostam...Majd elindultam a gardrób felé kiválasztani mibe menyek.Vajon, mit vegyen fel az ember első tanítási napra?? Egy percig ezen gondolkodtam...
Majd egy farmer, egy blúz és egy kényelmes patikára esett a választásom. Ez jó lesz-gondoltam. Össze fogtam a hajam egy copfba.Felkaptam a táskám és lesiettem a földszintre.Ahol Jessika és apa már várt.
-Jó hogy itt vagy, azt hitük már nem is jössz.-szidott le kis húgom.
-Te csak hallgass.-szóltam oda neki.
-Lányok hagyjátok abba.-szólt ránk apa.
-Bocsánat- mondtuk egyszerre.Erre Jessika rám nyújtotta a nyelvét és én vissza.Majd apa kifelé terelt minket a házból.
-Sziasztok!-köszönt el anyám.
-Helló-mondtuk.
Majd be szálltunk a kocsiba. Apa ült előre én hátra Jessika meg mellém. Soha nem csináltam gondot belőle, hogy nem ülhettem előre, még ha be is töltöttem a 13-t.
Úgy 5-percet mehettünk megállt az autó és megláttam az általános iskolát. Itt Londonba már 6-évesen kezdik az iskolát...
-Sziasztok-köszönt el Jessika.
-Helló!-sóhajtottam. Majd apa a gázra taposott.
Most csak 2-percet utaztunk és megérkeztünk a középiskolába. Ami az én iskolám volt..
Kiszálltam és apa adott valami papírt.
-Ezt oda kell adnod a titkár nőnek.
-Ok.-mondtam egy pici remegéssel a hangomban.
-Nyugi nem lesz semmi baj.
-Remélem.
-Na mennem kell mert el fogok késni.Szia!
-Szia!-És már itt sem volt.
Megfordultam és jobban szem-ügyre vettem az iskolám. Rengeteg diák volt aki mind az iskola előtt, vagy éppen az iskola parkolójában beszélgetett.Nagy bátorsággal elindultam az épület felé.De már hallottam a többieket:
-Hogy ez milyen jó csaj.
-Ennek nagyon szép a haja.
-Milyen kedves lehet...
-Ez az új lány?
-Igen az hallottam, hogy most költözött ide..-de nem is foglalkoztam velük inkább többet. Hanem titkár-nő felé vettem az irányt.Megálltam és vártam hogy befejezze a telefon beszélgetést.
-Igen az jó lesz...Aha... Akkor délben bejön, igen akkor ráér...Viszlát.-majd letette.
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia, miben segíthetek?-kérdezte.
-Hát én új vagyok és még nem tudom hogy melyik az osztályom.-és oda nyújtottam a papírt.
-Igen...Szóval te vagy Flore Storte.
-Igen.
-A te termed a 4 b, tessék az óra rended és ezt alá kell íratnod a tanároddal.-majd oda nyújtott egy darab papírt.
-Rendben, köszönöm.
-Nagyon szívesen.
Mentem a folyosón és volt a "2 a", "3 a", "4 a".Ah így soha nem találom meg.-gondoltam és egy lányt megérintettem a kezénél és megkérdeztem.
-Szia!Új vagyok itt és nem tudom merre van az osztályom a 4 b.
-Aha.Hát a te osztályod fent van az emeleten mész a folyosón és jobbra.
-Köszi.
-Nincs mit.Szia.
-Szia.
És elindultam fel a lépcsőn.Egyenesen a folyosón, láttam a "2 c","3 c", "4 c","2 b","3 b" majd megláttam a
"4 b"-t végre.Bekopogtam és mikor benyitottam miden szem engem nézett.
-Szia!Te mit szeretnél itt?
-Én..én...-nem tudtam kimondani semmit olyan ideges voltam.
-Te?
-Én vagyok az új lány és ide küldtek fel.- majd pedig oda nyújtottam a papírt.
-Értem-és elvette tőlem.-Gyere aláírom, én vagyok a matek tanár Mr.Kidmor. A te helyed Mark mellet lesz.- és a szomszédom felé mutatott.Erre elmosolyodtam és hálát adtam az égnek hogy nem egy idegen mellé kell ülnöm.
-Rendben.
Elsétáltam a második sorba és leültem a pad társam mellé.
-Szia.-köszönt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Hát.. ahhoz képest, hogy nagyon ideges vagyok és, hogy leégtem az egész osztály előtt...Nagyon jól.
-Az jó.-és nevetett.
-Nagyon.-Majd elővettem a könyveimet.
És a tanár elkeszte magyarázni az anyagot...
Mikor kicsöngettek akkor oda jött mellém Angel és egy barát nője.
-Szia!
-Sziasztok.
-Hogy vagy?
-Jól.
-Milyen órád lesz?-kérdezte izgatottan.
-Hát...-előhalásztam a papírt és megláttam a "magyar"-t az óra rendemen.-Nekem magyar.
-Nekem is- örvendezett Angel.
-Nekem Fizika.-szomorodott el Mark.
-Na, nem baj biztos lesz még óránk.-vigasztaltam.
-Igen.
-Megyünk?-kérdezte Ang.
-Mehetünk.
Mikor elmúlt ez az óra elindultunk az ebédlőbe.
-Na, de bírunk máskor is találkozni iskolán kívül.Mondjuk 3-kor a ház előtt?-kérdezte Ang.
-Nekem jó.
-Ó szuper!!!
A következő óra Angol,Kémia,Rajz és Torna, a kedvencem. Mikor már az is elmúlt kimentem az iskola elé és vártam Márkot és Angelát.Mikor kiértek rögtön engem kerestek.
-Szia!-köszönt a dinamit királynéje.
-Helló!
-Mehetünk?-kérdezte Ang.
-Aha. Úgy egy 10-perc lehetett a buszozás, mikor a ház előtt volt a busz nem vettem észre mert egész úton beszéltünk egymással.
-Gyertek-szólt ránk Márk.
-Megyünk.-mondtuk.
-Akkor majd 3- kor talizunk.-mondta legjobb barát nőm.Hihetetlen de ezen a napon teljesen megismert Angelt és már a legjobb barátnőmnek tekintem...
-Jó majd talizunk.
-Szia!
-Szia.-köszönt Mark.
-Sziasztok!
Majd bementem a házba szokás szerint senki sem volt otthon..De találtam egy üzenetet az asztalon.
"Szia kicsim.
Majd csak este érünk haza, úgyhogy csinálj magadnak enni valamit.
Puszi anya!"
Mivel nem voltam éhes elkezdtem készülődni.
Felszaladtam a szobámba és bementem a gardróbba.Kiválasztottam egy fekete szoknyát és egy testhez simuló blúzt meg egy patikát. Mikor felöltöztem egy kis parfümöt fújtam magamra majd lementem.
Kimentem a ház elé és vártam.
-SZIA!-kiabálta Ang már a háza ajtójából, majd felém kezdett futni nyomába tesójával.
-Sziasztok!
-Hogy vagy?-kérdezte Mark.
-Jól, ti?
-Mi is.
-Mit terveztetek ma?
-Hát...Arra gondoltunk elmehetnénk a városba egy kicsit szórakozni.-jelentette ki mosolyogva legjobb barátnőm.
-Oké.
-Indulhatunk?- kérdezte testvére.
-Aha.
Fogtunk egy taxit majd a város felé vettük az irányt. Voltunk megnézni a : Piccadilly Circus-t és vettünk egy csomó ruhát majd rámentünk a London Eye- ra gyönyörű volt a látvány...
De hamar este lett ezért haza mentünk.
Mikor beléptem az ajtón már hallottam, hogy bent vannak a konyhában és beszélgetnek.
-Sziasztok!
-Szia!-köszöntek.
-Gyere kicsim enni.-szólt anyám.
-Jó, rendben mindjárt megyek.-levettem a kabátom felakasztottam a fogasra és elindultam fel az emeletre.
Mikor felértem berohantam a gardróbba megfogtam a tegnapi pizsimet és gyors lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem vacsizni.
-Jöttem.
-Rendben mit kérsz?
-Ti mit etettek?
-Mi a maradék ebédet, Jessika meg rántott tojást.
-Akkor én is maradék ebédet szeretnék.
-Rendben.Mingyárt hozom.
-Na és mit csináltál?-kérdezte apám.
-Voltunk Angelával meg Markkal a városba.
-Akkor biztos jól érezted magad.
-Igen nagyon.-majd pár percre rá jött is anyám.
-Meg is hoztam a vacsorát.- jót be anya.
-De finom.-mondtam mikor már a felét befaltam.
-Akkor örülök.
-Na most már mennem kell, aludni.Jó éjt!-majd felszaladtam a szobámba és egyenesen az ágyba rohantam. Mikor lefeküdtem pár percre rá el is aludtam.
Hát..ennyi lenne bocsi, hogy csak most raktam fel, de nem nagyon volt időm írni...kárpótlásul a kövi még ma fönt lesz, holnap meg az ötödik.
Puszi:rek@!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)