1.fejezet

Sziasztok!
Hát...itt van az első fejezet, remélem tetszik.


1. fejezet
Indulás



(Flore szemszög)
Mivel Brooklyn egy kicsit messze van Londonhoz, repülővel kell menünk új helyünkre. Hiányozni fognak a barátaim, a házunk, a suli, a tanárnő és még az idegesítő Dominik is. Gondolatmenetemben anya zavart meg.
- Szia kicsim, mivel mindent össze pakoltunk arra kérnélek, hogy Jessikával szórakozzatok már el egy kicsit.
Mivel szeretem a kis tesóm, engedelmeskedtem neki. Elmentem Jessiért és megmutattam neki a laptopom. Mivel már 6-éves volt látott ilyet, de nem nagyon érdekelte.
- Floj, inkább mutass vajami játékot... - mondta.
Megvakartam a fejem, mert nem tudtam, mit mutatni. Aztán eszembe jutott... az a játék, amit én szerettem mindig játszani kiskoromban. Bekapcsoltam neki.
- Huh, de jó! Itt mit kell csinálni? - Erre elmosolyodtam.
- Hát…itt meg kell etetni. Bírsz vele játszani és meg bírod tanítani sok mindenre… - mondtam neki.
- Jó akkor csináljuk.
Evvel el voltunk egy ideig. Viszont csörgött a telefonom és észrevettem Dom számát a kijelzőn. Megnyomtam a hívás gombot…
- Halló?
- Szia! - kiabálta.
- Szia - mondtam unott hangon.
- Annyira fogsz hiányozni! - közölte.
- Az jó – válaszoltam, de legszívesebben azonnal leraktam volna.
- Ugye felhívsz néha? - kérlelt.
- Hát… - gondolkodtam, hogy mit mondjak, mert ha azt mondom, hogy nem akkor biztos, hogy szomorú lesz, de ha igent mondok, akkor viszont állandóan keresni fog.
- Na...légyszi’!
- Jó - gondoltam kockáztatok.
- Ó..az szuper!!! Na, nekem mennem kell, mert anya hív... Akkor majd még beszélünk! - mondta.
- Remélem, hogy nem.
- Tessék? - kérdezte.
- Semmi, semmi… - dadogtam.
- Ok. Szia!
- Szia! - és lenyomtam a hívás vége gombot.
Jó barátom volt Dom, de mivel ő szerelmes volt belém én meg nem állandóan a nyakamon lógott. És ez...idegesített.
Ránéztem az órára, ami 16:05-öt mutatott. Ez azt jelenti, hogy van még kevesebb, mint fél órám. Elgondolkodtam, hogy mit csináljak addig és úgy döntöttem fel hívom Szuzit. (Ő volt a legjobb barátnőm) Kicsöngött egyszer…kétszer...majd felvette.
- Halló?
- Szia! - mondtam.
- Szia!...Mit csinálsz? Már készen vagytok a pakolással? Annyira fogsz hiányozni! – áradtak belőle a szó, de én közbevágtam.
- Igen, te is fogsz hiányozni és igen készen vagyunk a pakolással. Csak azért hívtalak, mert kíváncsi voltam, hogy vagy és, hogy halljam a hangod...
- Ó, ezt annyira jó tőled hallani...
- Indulás! - jött be anya.
- Bocs, de mennem kell. Most mondta anya, hogy megyünk, úgyhogy majd még beszélünk... Szia!
- Szia! – azzal leraktam.
Gyorsan leszaladtam az emeletről és megláttam apát, gyorsan megöleltem. Mivel apa is és anya is ügyvédek voltak késő estig dolgoztak...
- Na, szia, hercegnő! - köszöntött.
- Szia! Akkor megyünk? – érdeklődtem izgatottan.
- Persze... Kate, készen vagytok? - kérdezte anyámat.
- IGEN... - kiabálta le.
Apa kivitte a bőröndöket, én pedig megfogtam Jessika kezét, és kivezettem. Még egy pillantást vetettem a volt házunkra, majd beszálltunk az autóba.
A repülőn nagyon kényelmes volt, de annyira álmos lettem hirtelen, hogy azon nyomban álomba merültem..