2.fejezet

Sziasztok!
Itt az új fejezet...és a következő csak szombaton fog felkerülni remélem majd tetszik.:)
Írjatok sok komit!!!

2. fejezet
Érkezés



Másnap anya keltett, hogy megérkeztünk. Nagy nehezen felkeltem, a szemeim mindig le akartak csukódni. Aztán megláttam a meseszép Londont. Tisztán látszott minden a: Tower-híd, Westminster-palota, Big Ben, Parlament, Buckingham Palota, London Eye, Piccadilly Circus és a Hyde Park... Miközben bámultam a tájat anya jött mellém.
- Ugye milyen szép? - erre én csak bólintottam. Nem tudtam kinyögni semmit, annyira gyönyörű volt a látvány... - Egyszer majd megnézzük a város nevezetességit. Jó?
- Aha!
- Kérjük utasainkat, kapcsolják be az öveiket. Hamarosan megkezdjük a leszállást… - mondta egy női hang a hangszóróban.
Anya visszaült a helyére én meg bekapcsoltam az övemet és vártam, hogy le szájon a gép. Nem értem, hogy hogy nem örültem ennek az utazásnak hisz ez volt életem egyik legjobb döntése...

Aztán leszálltunk összeszedni a cuccainkat, majd a kijárat felé vettük az irányt. Nagyon meglepődtem, mert rengetegen voltak a repülőtéren.
Apa fogott egy taxit és elindultunk "haza"felé.

A ház is káprázatosan nézett ki. Emeletes volt, a felső emelet falai tiszta üvegből voltak, a ház fala krémszínű volt, a cserepek sötétebbek. Bementünk a házba, ami természetesen belülről is káprázatosan nézett ki!
Ahogy beléptünk egy hatalmas előszoba nyílt elénk, ahol volt egy kis asztalka meg egy cipős szekrény. Balra volt az ebédlő, ahol egy üveg asztal virított körülötte, székek meg virágok. Jobbra a nappali, benne az ágygarnitúra, közepén asztal rajta egy csokor rózsa. A lépcső egyenesen volt. Tőle jobbra egy konyha. Ott  volt a konyhabútor, a pultok meg minden. Balra egy hatalmas fürdő a hatalmas káddal.

Úgy döntöttem, hogy ezt most hagyom, és elmegyek, szemügyre veszem a szobámat.
Felérve négy ajtót pillantottam meg.

Benéztem az elsőbe: az volt anyáék szobája. Volt egy nagy ágyuk, ruhás- és éjjeli szekrények, egy asztal és virágok. Tipikus házaspároknak való szoba.
Benéztem a második szobába: ott volt a fürdő egy szintén hatalmas káddal, középen egy tükör, egy mosdó és egy toalett.
Mentem tovább, benéztem a harmadik helységbe: az volt Jessika szobája. A fal citromsárga volt, a szoba közepén egy ágy, egy szekrény és egy íróasztal.
Gondoltam a negyedik csak az enyém lehet. Lassan benyitottam és megláttam...
 A szoba színe kék volt. Középen egy ágy. Az ágy előtt egy ajtó, meg az ágy jobb oldalán egy ajtó.A bejárat mellet egy íróasztal, amin a lámpa díszelgett.Megnéztem az ágy előtti nyílást: az a gardróbom volt amiben rengeteg ruha elférhetett volna. A másik: a fürdő helyezkedett egy hatalmas káddal.

Gyorsan leszaladtam anyához, ők a konyhába voltak és kávéztak. Odamentem és a nyakába ugrottam.
- Jaj, nagyon szépen köszönöm! - ismételgettem.
- Nagyon szívesen! Reméltük, hogy tetszeni fog! - mondta anya.
Csengettek.
- Megyek, kinyitom - mondtam. De még hallottam anya hangját:
- Úgy látszik, tetszik a lányodnak a szoba.
Kinyitottam az ajtót és a szomszédokkal találtam szembe magamat.
- Helló! Mi a Siem család vagyunk a szomszédból - mondta és a szomszéd házra mutatott.
- Üdvözlöm! Jöjjenek beljebb - tereltem őket be.
Volt egy nő, egy férfi, egy lány és egy fiú.
- Ki az kicsim? - jött ki anya konyhából.
- A szomszédok.
- Üdv – fordult feléjük.
- Jó napot! - köszöntek.
- Fáradjanak beljebb - vezette őket az ebédlőbe. – Flore, vezesd a fiatalokat a szobádba.
- Sziasztok! Gyertek velem – kértem őket, majd a szobám felé vettem az irányt.
Mentem, benyitottam a szobába, és bevezettem őket.
- Nagyon szép a szobád! - mondta a lány.
- Köszi!
- Hány éves vagy? - kérdezte a fiú.
- 18. Ti?
- Mi is.
- Az jó. És mi a nevetek?
- Én Angel vagyok, ő meg a testvérem Mark - mutatkozott be a kedves lány.
- Az én nevem Flore. Ti mióta laktok itt?
- Mi születésünktől fogva.
- Hú és milyen London?
- Hát…nagyon szép, de te még nem láttál semmit, ezért egyszer velünk kell jönnöd, hogy megmutassuk a várost!
- Ajaj - sóhajtott a fiú.
- Mi az? - kérdeztem.
- Angel, de ugye nem akarod elvinni vásárolni is?
- Nem... Csak ha ő is akarja - rebegtette meg a szempilláit.
- Hát..az a helyzet, hogy nem vagyok valami nagyon nagy vásárlás rajongó, de fel kell tölteni a gardróbom, úgyhogy szívesen megyek.
- Ó az szuper. Te is jössz Mark?
- Persze – motyogta kelletlenül.
- Ti melyik iskolába jártok?
-  Mi gimibe járunk, a Reddiford Schoolba.
- Én is abba járok majd.
- Micsoda véletlen! - lelkendezett Angel.
- Aha.
- Akkor majd találkozunk.
- Igen, legalább lesz egy, vagyis kettő, ismerős arc.
- Gyerekek megyünk haza, majd még át birtok menni egymáshoz. - szólt Angel és Mark anyukája.
- Jó megyünk! - felet Márk.
- Akkor, sziasztok! – köszöntem el.
- Szia! – mondták kórusban
Lekísértem őket, majd visszamentem a szobámba, bepakoltam a gardróbba a ruhámat. Majd kiválasztottam egy pólót pizsinek és letusoltam. Felöltöztem és lefeküdtem az ágyamra tv-t nézni, ameddig kész nem lesz a vacsora.

Fél óra múlva anya hangját hallottam meg a lépcső aljáról:

- Flore, kész a vacsora!
- Megyek!
Leszaladtam az ebédlőbe, leültem egy székre, és ettünk. Ma vacsorára pirítós volt.
-Milyen kedvesek az új szomszédok.
-Igen.Nagyon.
Meg vacsoráztam és felmentem fogat mosni majd lefeküdtem...