4.fejezet

                                                                     4.fejezet

                                                                        Poul


Másnap reggel a napfény keltett hétkor. Besétáltam a gardróbba és felvettem egy farmer nadrágot, egy sárga blúzt és egy zöld pulcsit. Megmosakodtam, majd fogat mostam. Megfogtam a hátizsákom és kimentem a ház elé.
Rögtön meg is láttam Markot meg Angelt.
- Szép napot! - köszönt Ang.
- Jó reggelt! Hogy vagytok? - kérdeztem.
- Jól. Te? – kérdezett vissza Mark.
- Én is - mosolyodtam el.
- Na, menjünk, mert megjött a busz. Nem akarunk el késni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem - vágtuk rá Angellel.
- Gyertek.
- Ok! - mondtam.

Ahogy leszálltunk a buszról, Angel már rohant is le. Odaszaladt egy lányhoz, és elkezdte húzni felénk.
- Flore, ő itt Bianca a barátom. Bianca, ő itt Flore a szomszédom és a legjobb barátnőm.
- Szia! - nyújtott kezet.
- Szia! - fogadtam el. - Te mióta ismered Angelt?
- Hát… szerintem óvodás korom óta.
- Hűha, az jó!
- Szerintem is.
- Na, mehetünk már? - kérdezte kissé türelmetlenül Mark.
- Igen, mehetünk.
Mikor beértünk, Bianca megkérdezte:
- Neked milyen órád lesz?
- Nekem... - ismét elővettem az órarendem és megláttam a "biológiá"-t. Az volt a kedvencem meg a torna. – Biológia, nektek?
- Nekem... matek - szólt Ang.
- Műszaki... - jelentette ki Mark.
- Nekem is az lesz, biológia - mosolygott Bianca.
- Akkor megyünk?
- Aha.
- Viszlát!
- Sziasztok! - köszöntek.
Majd mentünk egyenesen benyitottunk balra a biosz terembe. Leültünk a harmadik sorba, elővettük a könyveinket és vártuk, hogy jöjjön a tanár.
- Figyelj! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valahova a városba - törtem meg a hallgatásunkat.
- Aha persze, ez jó ötlet, de hova?
- Hát... ezt még én sem tudom.
- Mondjuk, elmehetnénk a moziba.
- Jó. És mit nézünk meg?
- Megnézhetnénk az Alkonyat hármat - ajánlotta.
- Jó, akkor azt nézzük, de a többieket is meg kellene hívni.
- Rendben, majd a következő szünetbe megmondjuk nekik.
- Ok! - mondtam.
Bejött a tanárnő, elővette a könyveit a táskájából, majd felénk fordult. Meglátott engem és elmosolyodott. Jaj nekem mindjárt kihív, és akkor beszédet kell mondanom.
- Szia, látom te vagy az új diák – mondta, majd egyre közeledett felém. Mikor már mellettem állt, kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
- Igen.
- Én Mrs. Salley vagyok, örülök. Egyetlen egy kérdésem van a számodra... Hányasod volt biológiából?
- Ötösöm volt - erre ismét elmosolyodott.
- Akkor, azt hiszem, jóban leszünk.
Visszament a helyére és elkezdett magyarázni a táblánál.

Mikor vége lett az órának, kimentünk az osztályból, és elindultuk megkeresni a többieket, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak a tervvel kapcsolatban.
Mentünk, mentünk és pár perc múlva megláttam Angelt, amint éppen egy lánnyal beszélget. Odamentünk és vártuk, hogy befejezték a beszélgetést.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Üdv! Mit csináltok?
- Hát, mi éppen téged és a tesódat kerestük, hogy megkérdeztük, elakartok-e menni moziba?
- Nagyon szívesen. Akkor majd iskola után találkozunk a házad előtt. Jó?
- Aha. És ő ki?
- Ó, bocsánat! Milyen modortalan vagyok. Ő itt Alisha.
- Szia! - köszönt.
- Helló!
- Ő itt Flore, a barátnőm. Flore, ő Alisha, a másik barátnőm.
- Akkor majd még beszélünk, mennem kell órára. Bey! - búcsúztam el.
- Szia! - köszöntek kórusban.
Most jön a torna, a töri, a magyar és a polgári nevelés. Aztán irány haza!

Mikor minden óra elmúlt, kimentem az iskola elé, és vártam a többieket. Mikor kijöttek, oda szaladtak hozzám.
- Hali!
- Szia! - köszöntöttek.
- Megyünk? - kérdeztem.
- Aha.
- De te merre laksz? - kérdeztem Biancát.
- Én is arra amerre ti is.
- Jaj, az szuper! – lelkesedtem fel.
Majd elindultunk a busz felé. Bianca már öt perc után leszállt. Mikor hazaértünk, leszálltunk és a ház felé vettük az irányt.
- Akkor találkozzunk olyan – gondolkoztam el – hét körül, mert a film nyolckor kezdődik. Jó?
- Aha, nekünk jó! Akkor szia! - köszönt Ang.
- Viszlát!
Majd befelé mentem. Mikor beléptem, megláttam egy dobozt meg apát az ebédlőben.
- Szia, apa! Hát te mit csinálsz itthon? - Ő erre csak rám mosolygott, és a kezembe nyomta a dobozt.
- Ez a tiéd - Egy pillanatig nem értettem aztán kinyitottam és megláttam...

Benne volt egy nagyon aranyos kiskutya, ami sárgásbarna volt. Persze Golden Retriever.
- Ó...de aranyos – mondtam, és kiemeltem a kutyust, mire megnyalta az arcom.

Felnevettem.
- Mivel, már nagyon szerettél volna egy kutyát, úgy gondoltam, hogy kaphatnál egyet.
- Hát... nagyon szépen köszi.
- De a te felelőséged, és te eteted, te itatod... - Mondta volna a végtelenségig, de én közbevágtam.
- Igen, tudom, tudom, tudom... Na, megyek - szaladtam fel, de még a lépcsőről megfordultam – Ó, apa! Ma megyek moziba a szomszédokkal, és szeretnék egy kis zsebpénzt kérni, mert már nincs sok.
- Jó, mennyi kellene? – Elgondolkozott néhány pillanatra. - Tudod mit itt, van 100$. Ebből mindent megbírsz venni. Elég lesz? - Letettem a kutyust a lépcsőre, oda szaladtam hozzá és megöleltem.
- Persze, hogy elég! Köszi apa mindent!
- Nincs mit, kicsim! - Felvettem a kutyát és felszaladtam.
Mikor fent voltunk elkezdtünk játszani. 

Egész délután játszottunk. Gondolkodtam rajta, mi legyen a neve, és arra jutottam, hogy... Poul.
- Poul! - erre felugatott, ami az jelentette, hogy tetszik neki.
Hirtelen eszembe jutott a mozi. Ránéztem az órára, ami 18.35-öt mutatott, vagyis kevesebb, mint fél órám volt csak elkészülni. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, és felhúztam egy mini szoknyát, egy lenge pántos blúzt és egy magas sarkút. Feltűztem a hajam egy kontyba, fújtam magamra egy kis parfümöt, és leszaladtam a lépcsőn.
- Szia, apa, mentem! - kiabáltam.
- Szia!
Mire kiértem az ajtón, már mindenki ott volt.
- Helló! Bocsi, hogy késtem.
- Semmi baj! Nem is késtél, inkább mi jöttünk hamarabb - közölte Mark, mire elmosolyodtam.
- Mehetünk? - kérdezte Ang.
- Aha - mondtuk.
Hazafelé taxival mentünk, és csak az Alkonyat harmadik részéről tudtunk beszélni.
- Ugye, milyen jó volt? - kérdeztem.
- Aha, nagyon izgi, romantikus és egyben érdekes is volt - mondta Bianca.
- Még egy párszor megnézném - lelkesedett Mark.
- Én is. Hé, szeretnétek eljönni a helyi diszkóba holnap este? - kérdezte Angel.
- Aha - egyeztem bele.
- Szerintem jó ötlet - mondta Bianca.
- Tőlem - egyezett bele Márk.
Közben megérkeztünk.
- Jó, rendben, akkor holnap suli után talizunk.
- Ok, sziasztok! – köszöntem, majd beszaladtam.
Bent mindenki vacsorázott.
- Helló!
- Szia! - köszöntek.
- Éhes vagy, kicsim? - aggódott anyám.
- Nem kösz, megyek inkább, lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt!
Felszaladtam, bementem a gardróbba felöltöztem pizsamába, fogat mostam és lefeküdtem, majd szép lassan álomba merültem.

Sziasztok itt a feji végre... Ne haragudjatok, de tegnap nem tudtam felrakni.Na mindegy...

Puszi:rek@!