5.fejezet

Sziasztok, itt van a friss feji remélem majd tetszik.

                                                                   

                                                                      5.fejezet
                                                                      A diszkó



Reggel, amikor felkeltem, arra gondoltam, hogy először felöltözök, majd fogat mosok és megyek az iskolába.
Mikor már felvettem a ruhám, (ami egy farmerból, egy zöld pulcsiból és egy patikából állt) leszaladtam, és anyát meg apát találtam az ebédlőbe.
Ezen nagyon meglepődtem, mert hétköznap a szüleim mindig dolgoznak.
- Jó reggelt!
- Szia, kicsim!
- Ti mit kerestek itt, nem dolgoznotok kéne? - néztem rájuk döbbent szemekkel, mire ők elkezdtek nevetni én meg csak néztem, mert nem értettem semmit...
- Szombat van, vagyis péntek már elmúlt.
- Aha, értem... Akkor elmehetek Angelhoz?
- Persze kicsim. De először őt kellene megkérdezni. Mikor jössz?
- Hát... nem tudom - válaszoltam.
Mikor már fent voltam, felvettem az ágyamról a telefonom és bepötyögtem Ang számát. Vártam, vártam és felvette.
- Halló?
- Szia!
- Flore! Hogy vagy?
- Kösz jól, te?
- Én is. Miért hívtál? - kérdezte.
- Azt szeretném kérdezni, hogy elbírok-e menni hozzád? Aztán meg együtt megyünk a diszkóba.
- Persze, tök jó lesz. Mikor jössz?
- Nekem mindegy.
- Gyere most!
- Most? - döbbentem le.
- Aha.
- Jó. Akkor nem sokára találkozunk. Puszi.
- Puszi.
Majd letettem.

Lesétáltam anyáékhoz.
- Éhes vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Aha, egy kicsit.
- Mit kérsz?
- Elég lesz egy lekváros kenyér is.
- Pár perc és hozom - és már el is tűnt
- Flore, tetszett ez a hét, vagyis ez a két nap? - nevetett.
- Nem volt rossz - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök.
- Jessika hol van, még nem láttam.
- Még alszik.
- Reggel tízkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen, tegnap este megnézett egy filmet és most biztos álmos - erre én csak bólintottam, hogy értem.
- Jöttem is - jött be anya. – Tessék – mondta, és letette elém a tányért.
- Köszi! - Elkezdtem enni hatalmas falatokkal.
- Nincs mit, jó étvágyat! Megyek, készítek enni valamit Jessikanak is.
Mikor befejeztem felálltam.
- Köszönöm a reggelit, de én megyek is.
- Szia! - köszöntek.
- Majd jövök! – mondtam, és már kint is voltam.

Elindultam a szomszéd ház felé, de csak szép lassan sétáltam, hogy felmérjem a terepet.
Mikor már az ajtó előtt álltam, bekopogtam.
Mark és Angel anyukája nyitott ajtót.
- Szia! Te vagy Flore, ugye? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Igen én vagyok - válaszoltam.
- Ó, rendben mindjárt lehívom Angelt. ANGEL! - kiabálta.
Nem telt bele három másodperc sem, mikor már legjobb barátnőm előttem állt.
- Igen? Ó, szia! Gyere, egész nap együtt leszünk, szóval mindenre lesz időnk - kezdett el az emelet felé ráncigálni.
- Megyek.
- Na, szóval mit akarsz először csinálni? - kérdezte.
- Nekem mindegy.
- Oké. Akkor először tartsunk egy ruha próbát, majd eszünk, elkezdjük a hajunkat megcsinálni, sminkelünk és felhúzzuk a kiválasztott ruhát - Ezt mind mutatta az úján, én meg csak néztem rá döbbent szemekkel. - Jó?
- Jó - mondtam halkan.
- Na, ne legyél már ilyen, meg látod, nagyon jó lesz! - Most a gardróbja felé kezdett húzni. - Milyen legyen? Mi a kedvenc színed?
- A...kék.
- Jó szóval...kék - Elkezdett kotorászni a ruhák között.
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi ruhája volt. Annyi, hogy azt nem lehet kifejezni. Meg persze olyan szépek, hogy a szuper modellek is megirigyelhették volna. - Itt van ez, ez, ez, ez...és ez - mondta s a kezembe nyomta őket.
A végén már tele volt a kezem.
- Gyere utánam! A fürdőben át tudsz öltözni – mosolygott. Én pedig, nem lévén más választásom, követtem.

Bementem a fürdőbe  - hatalmas volt -, letettem a ruhákat egy asztalra, és felvettem az egyiket. Kimentem és vártam, hogy mit szól hozzá.
- Ez nem jó, túl fodros az alja – És ez így ment több, mint két órán át... Ez itt nem jó,az ott nem jó, ez itt nem jó, az ott nem jó stb.
- Na, ez tökéletes - A végén már úgy vánszorogtam ki a fürdőből.
- Végeztünk? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, azt hiszem.
- Végre – sóhajtottam, és ledőltem az ágyára.
- Jó, akkor most mennyünk enni.
- Oké!
Mikor végeztünk, újra felmentünk.
- Most pedig megcsináljuk a sminkünket – jelentette ki, de én közbe vágtam.
- Miért ilyen hamar?
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy a jó munkához idő kell?
- De hallottam, csak még csak két óra van és nyolckor megyünk.
- Jó, akkor addig megnézünk egy filmet.
- Köszi – hálálkodtam, mire rám mosolygott.
- Akkor mit nézünk?
Vállat vontam.
- Megnézzük a Háborúból szerelem-t? - ajánlotta fel.
- Jó.
A végén két filmet néztünk meg, avval az indokkal, hogy van még idő.
Mikor befejeztük a mozit, már hat óra volt.
- Rendben, most már munkára fel! – lelkesedett ismét fel.
- Oké.
Sminkeltünk, megcsináltuk a hajunkat és felvettük a ruhánkat. Mire mindennel végeztünk, már fél nyolc volt.
- Menyünk le, Mark már vár minket.
- Jó - egyeztem bele.
Mikor leértünk Mark tényleg várt minket, egy pólóban és egy farmerban.
- Nagyon csinosak vagytok, lányok! - dicsért meg.
- Köszi! - mondtuk egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze - mondtam.
Mikor oda értünk, már ordított a zene.

Egész este táncoltunk, ittunk és ismét csak táncoltunk egészen hajnali kettőig.

Akkor úgy döntöttünk, hogy haza kellene menni, mert már késő van.

Mikor kiléptünk, elindultunk hazafelé.
Szemben jött három fiatal fiú, akik nem voltak éppen valami szimpatikusak.
Megfordultunk, hogy majd megkerüljük az utat, de ők követek.
Egyre közelebb voltak...végül...utolértek, sajnos....

És elsötétült a világ...

Ez lenne a friss bocs, hogy a végét nem írtam valami részletesen, de ez van.

Puszi:rek@!

Ja még valami...itt van Flore és Angel ruhája amit a discóba vettek fel.

Flore a kék:

Angel a piros:

Puszi:rek@!