Karácsony!

Sziasztok hát már itt is van a karácsony a nyakunkon, viszont a jó benne, hogy ajándékokat kapunk! Én is készülök nektek... fejikkel, remélem sikerül megírnom. Puszi!

Valamint itt egy kis karácsonyi hangulatú zene:

9.fejezet

Sziasztok itt a 9-dik feji remélem, majd tetszik!

                                                   9.Fejezet
                                                   -Nomád



Amint megéreztem az idegen vámpír illatát futottam a többiek felé.
- Látáttok, vagyis éreztétek a vámpírt? - kérdeztem tőlük.
- Igen - mondták.
- Figyeljetek a nomád vámpírok nem szoktak kedvesek lenni, ezért vigyázatok, lehet, hogy valamilyen szuper képessége van - erre mindenki bólintott, majd vártuk a "barátunk" érkezését.

- Jó napot! - köszöntötte Ester.
- Helló! - morgott.
- Mi járatban van? - kérdeztem.
- Hát...vadászgatok meg ilyen dolgok - mondta vigyorogva.

Erre melletem Ang lerogyott a földre és úgy nézett ki mint akit árram vezet.
- Haggya abba! - kiáltottam rá.
- Hm... - gondolkozott el - te különleges vagy, ugye tudod? - kérdezte.
- Ezt hogy érti?
- A képességed, a tűz amivel tornádó és még gömböt is bírsz ebből kifolyólag tenni.Okos.
- Maga meg miről beszél?
- A te képességedről - nyomta meg a "te" szót.
Erre mindenki úgy nézett rá mint borjú az új kapura.
- Miért segít neki, hogy meg mondja mi a képessége? - kérdezte gyanakvóan Mark.
- Mert szinpatikus.
- Aha - mondtam.
- Ha nem hiszel nekem csak próbáld ki. - mutatott a bokorra.
- Majd később, szerintem jobb hogy ha haza megy.
- De kislány miért nem maradhatok veled egy kicsit?
- Mert, haggyon békén.
- Na gyere kislány béreljünk ki egy szobát - majd közeliteni kezdett felém.
Vámpír sebességgel közeledett felém.Mikor már fél méterre volt tőlem elkapta a derekam.
- Haggyon békén!!! - kiáltottam.
- Flore! - közeledett felénk Mark.
- Állj meg, mert különben baja lesz a lánynak.
- Maga nem tudja fel fogni, hogy... - orditottam a képébe de nem tudtam befejezni, mert a száját az enyémre tapasztotta.
Csókolt engem csókolt. A nyelvével a számban utat tört. Majd szenvedélyesen csókolt, csókolt......Sok erőlködés után, úgy másfél percre rá sikerült elhúznom a szám az övétől.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva.
- Maga egy állat - ordibáltam.
- Tudom. - mosolygott majd ismét csókolt. Ezt több mint egy percig.
- MAGA MÉG NEM TUDJA, HOGY KIVEL HÚZOTT UJAT!!!! - ordibáltam.
Majd tűzörvény képében megsemisültem.
- Tudja maga nekem nem szinpatikus.
Villantam fel mögötte tíz méterrel.
- Mondtad már cica.
Mivel nagyon jók a megérzéseim tudtam, hogy vámpír sebességgel közelít felém. Ezért ismét tornádó képében megsemmisültem.

A tornádónak hála nekicsapódott egy fának, ami egyből kidőlt.
- Tudja, ahogy csókolt rá jöttem, hogy milyen hatalmas erővel is rendelkezem. Ezért nem félek magától, inkább maga féljen tőlem - mosolyogtam gonoszul.
A kezembe tettem egy tűzgömböt és neki csaptam amire ő felégett.
Mire elégett mondtam:
- Vége.

Mikor haza értünk úgy éreztem nem bírok olvasni inkább lefeküdtem....

8.fejezet

8.Fejezet
-Vadászat


- Most mit röhögtök? - kérdeztem, de én se bírtam ki nevetés nélkül. – Fura, nem is vagyok álmos. - mondtam.
- Ez a másik dolog. - mondta Ester. - Sose alszunk. - Erre mindenki nagyot nézett.
- Sose?
- Sose. – Aha - gondoltam.
- Holnap elmegyünk vadászni, viszont ma már nem. - mondta nevelő anyánk.
- Miért? - kérdeztük kórusban.
- Késő van és, mert pihennetek is kell. - jelentette ki.
- De nekünk nem kell pihennünk, mivel soha nem fáradunk ki.
- Majd megyünk, ne ellenkeztek. - parancsolt ránk.
Utána elmentek nézni egy filmet, én viszont olvastam.

Reggel besütött a nap.
- Gyerekek, gyertek ide! - kiabált Ester.
- Igen? - kérdeztem.
- Van egy szabály! Nem szabad emberek közelébe menni.
- Miért? - kérdeztük.
- Mert először is rá birtok támadni, másodszor meglátszik a bőrötök a napon.
- Mi?
- Meglátszik, vagyis csillog a bőrötök.
- Értem, akkor megyünk vadászni? - kérdeztem.
- Igen mehetünk, de ..... mindenki mögöttem marad, és ..... nagyon vigyázzatok.
Erre mindenki bólintott egyet.
Elindultunk. Mikor kiértünk észrevettem, hogy milyen gyönyörű is az erdő a nap fénye alatt. Csak csillogott a bürünk, és a madarak csiripeltek. Mentünk, egyszer csak megéreztem egy illatot.
- Ez a medve. - világosított fel minket.
- Az enyém. - jelentkezett Mark.
- Maradj észrevétlen, és mikor nem számít rá, csapj le! - tanított Ester.
- Jó. - mondta majd elindult. Mi meg messziről figyeltük mit csinál.
Közelített felé, ugrott és megölte. Majd szép lassan elkezdte szívni a vérét.

Mivel már tudtam, hogy kell csinálni én is foglyul ejtettem egy szarvast.
Rátámadtam, lefogtam és kiszívtam a vérét az utolsó cseppig.

Majd megéreztem egy vámpír szagát, de ezt nem ismertem...

Új blog!

Sziasztok!

Készítettem még egy blogot melynek címe " Egy vérfarkas élete". :)
Remélem tetszeni fog, nézzetek bele!
E-mail: farkas-love.blogspot.com

Puszi:rek@!

7.fejezet

Sziasztok itt a feji bocs, hogy ennyit késett...:)


7.fejezet
Gyakorlás



- Hogy kerültünk ide? - kérdezte Mark.
- Hát... az úgy volt, hogy épp a városból mentem haza és észrevettem, hogy három újszülött vámpír meg akar ölni titeket, de csak megharaptak. Szerencsére...
- Mért? - kérdeztem.
- Ha nem lépek közbe akár... meg is halhattatok volna.
- Ez aztán valami - mondtam.
- De mi történt velünk? - kérdezte Ang.
- Vámpírok letettek - világosította fel őket Ester.
- Tényleg? - lepődött meg Ang,
Erre csak bólogatott.
- Ez azzal jár, hogy okosak és gyorsak vagytok, nagyon jó látásotok van és valakinek van különleges képessége is... – kezdett bele a vámpírélet ismertetésébe, de én közbe vágtam.
- Nekem például van, tudom mozgatni a tárgyakat. Figyeljetek!
Felemeltem egy üveget, és oda akartam rakni elébük, mielőtt viszont letehettem volna....

Valaki felrobbantotta....

Körbenéztem a szobába, de sajnos nem tudtam senki arcáról leolvasni, hogy ki volt az. Ester azonban megszólalt...
- Én tudom ki volt az - és szép lassan rá mutatott Angre.
- Hogy én, de én csak arra gondoltam, hogy - ellenkezett-...óóó! - esett le neki a tantusz.
- Igen! – mosolygott Ester.
- Várj...akkor még egyszer ki próbálom - elvett egy üveget, rám nézett, én pedig bólintottam.
Felemeltem....de ahelyett, hogy felrobbant volna...megfagyott.
- Ez ki volt? – kérdeztem rögtön.
- Szerintem...lehet, hogy én – szólalt meg félénken Mark.
- Ügyes vagy! - dicsérte meg Ester.
Ő meg csak mosolygott.
- Odanézzetek! - mutatott egy helyre Mark.
Ránéztem Angelre, de már nem Őt láttam a helyén, hanem egy kiscicát.
- Wow! - döbbentem le ma már sokadszorra.

Pár másodperce rá megint Ang ült a helyén.
- Nagyon ügyesek vagytok, én pedig szép vámpírokra is találtam - dicsért meg minket Ester.
- Köszi! - mondtuk kórusban.
- Ezek szerint van egy mozgatónk - nézett rám -, egy robbantónk és alakváltónk - nézett Angre -, valamint egy fagyasztónk - nézett Markra.
- Ez szuper! - örvendeztem.
- De mivel Angnek két varázs ereje van, Marknak is kettő kell, hogy legyen - gondolkozott el Ester.
- De mi? - kérdezte Mark.
- Hát szerintem van egy fizikai, a másiknak szelleminek kellene, hogy legyen - mondtam.
- Lehet, hogy igazad van - helyeselt.
Erre én elmosolyodtam.
Elkezdett koncentrálni és nem történt semmi.
- Ez hihetetlen - lepődött meg Mark.
- De mi? - kérdeztem.
- Ez! - mi meg csak néztünk.
- Leállítottam az időt! - kiabálta.
- Hogy mi? - kérdezte Ang.
- Ahogy mondtam - mondta Mark.
- Aha - fagytam le.
- Lassíts…lassíts le valakit - mondta Ang.
A kérés után már csak annyit vettem észre, hogy lelassulva mozgok.
- SZ-U-P-E-R-! - makogtam.

Ők pedig csak nevettek rajtam.

6.fejezet

Sziasztok itta friss feji remélem majd tetszik!


6.fejezet
Új világ


Másnap, mikor felébredtem, nagyon furcsán éreztem magam. Kapart a
torkom, és minden egyes porszemet láttam a szobában. Észrevettem, hogy
egy kis erdei házban vagyok, és ott fekszik mellettem Angel meg Mark.
Egy pillanattal később bejött valaki a házba. Egy nő.
Hosszú barna haja volt.
Oda jött hozzám én pedig rá morogtam arra készülve, hogy ráugrok.
- Hej, hej, hej... - szólt rám.
- Hol vagyok? - kérdeztem egy idegen hangon.
- A házamban - válaszolta és lassan kezet nyújtott. Tétován, de elfogadtam.
- Ester Mach vagyok. Te pedig…?
- Ö...Flore Storte - mondtam.
- Értem.
- Mi történik velem?
- Hát...nem tudom, hogy mondjam...egyszerűen...Vámpír lettél -
jelentette ki.
- Hogy mi lettem?
- Vámpír!

Egy percig csak magam elé néztem, és nem hittem el, amit mondott.
- Aha, és akkor most embereket fogok ölni?
- Nem. Ha nem akarsz gyilkos lenni, akkor nem muszáj. Állatvéren is
élhetsz, ha akarsz.
- Aha.
- Én azon élek, ezért ilyen barna a szemem - észrevettem, hogy igazat mond.
- Van erőm is!
- Mi? - érdeklődtem.
- Életre tudok kelteni dolgokat.
- Tényleg? - egyszerűen nem hittem el, mint ahogy sok más dolgot se...
- Igen. Mindjárt meg mutatom – mondta, majd megfogott egy virágot,
megérintette és az gyönyörűen virított.
- Hűha...
- Aha - mosolygott. - Neked mi az erőd?
- Nem tudom.
- Próbáld ki - és oda nyújtott egy nagyon szép rózsát. Haboztam, de
megfogtam.
- És most hogyan tovább?
- Próbálj vele valamit csinálni, vagy koncentrálj.
Jó, az talán menni fog. Nagyon erősen koncentráltam, de nem történt semmi...
- Semmi baj, próbáld meg még egyszer - biztatott.
Bólintottam.
Ismét koncentráltam, csak sokkal erősebben, és akkor...

Elkezdett a levegőben mozogni. Ezen mindketten meglepődtünk.
- Wow, nagyon ügyes vagy! - dicsért meg.
- Kösz!
- Na, most próbáld meg szép lassan le tenni.
- Oké - Megpróbáltam, de nem sikerült, hanem véletlenül leejtettem.
- Semmi baj, van még néhány itthon - mosolygott.
Az jutott az eszembe, hogy milyen könnyű lehet neki... Csak vesz egy
rossz virágot, életre kelti, és már egy csodaszép növénye lesz.

Lassan felkelt Mark és Angel is.
- Hol vagyok? - kérdezte Ang.
- Nálam, üdvözöllek titeket itthon! - válaszolt mosolyogva.
Erre ők rám néztek és én heves bólogatásba kezdtem...

Eddig NAGYON TETSZIK EZ A VÁMPÍROS DOLOG !!!

Ez lenne a feji...remélem tetszett!
Írjatok sok-sok komit.

Puszi:rek@!

5.fejezet

Sziasztok, itt van a friss feji remélem majd tetszik.

                                                                   

                                                                      5.fejezet
                                                                      A diszkó



Reggel, amikor felkeltem, arra gondoltam, hogy először felöltözök, majd fogat mosok és megyek az iskolába.
Mikor már felvettem a ruhám, (ami egy farmerból, egy zöld pulcsiból és egy patikából állt) leszaladtam, és anyát meg apát találtam az ebédlőbe.
Ezen nagyon meglepődtem, mert hétköznap a szüleim mindig dolgoznak.
- Jó reggelt!
- Szia, kicsim!
- Ti mit kerestek itt, nem dolgoznotok kéne? - néztem rájuk döbbent szemekkel, mire ők elkezdtek nevetni én meg csak néztem, mert nem értettem semmit...
- Szombat van, vagyis péntek már elmúlt.
- Aha, értem... Akkor elmehetek Angelhoz?
- Persze kicsim. De először őt kellene megkérdezni. Mikor jössz?
- Hát... nem tudom - válaszoltam.
Mikor már fent voltam, felvettem az ágyamról a telefonom és bepötyögtem Ang számát. Vártam, vártam és felvette.
- Halló?
- Szia!
- Flore! Hogy vagy?
- Kösz jól, te?
- Én is. Miért hívtál? - kérdezte.
- Azt szeretném kérdezni, hogy elbírok-e menni hozzád? Aztán meg együtt megyünk a diszkóba.
- Persze, tök jó lesz. Mikor jössz?
- Nekem mindegy.
- Gyere most!
- Most? - döbbentem le.
- Aha.
- Jó. Akkor nem sokára találkozunk. Puszi.
- Puszi.
Majd letettem.

Lesétáltam anyáékhoz.
- Éhes vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Aha, egy kicsit.
- Mit kérsz?
- Elég lesz egy lekváros kenyér is.
- Pár perc és hozom - és már el is tűnt
- Flore, tetszett ez a hét, vagyis ez a két nap? - nevetett.
- Nem volt rossz - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök.
- Jessika hol van, még nem láttam.
- Még alszik.
- Reggel tízkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen, tegnap este megnézett egy filmet és most biztos álmos - erre én csak bólintottam, hogy értem.
- Jöttem is - jött be anya. – Tessék – mondta, és letette elém a tányért.
- Köszi! - Elkezdtem enni hatalmas falatokkal.
- Nincs mit, jó étvágyat! Megyek, készítek enni valamit Jessikanak is.
Mikor befejeztem felálltam.
- Köszönöm a reggelit, de én megyek is.
- Szia! - köszöntek.
- Majd jövök! – mondtam, és már kint is voltam.

Elindultam a szomszéd ház felé, de csak szép lassan sétáltam, hogy felmérjem a terepet.
Mikor már az ajtó előtt álltam, bekopogtam.
Mark és Angel anyukája nyitott ajtót.
- Szia! Te vagy Flore, ugye? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Igen én vagyok - válaszoltam.
- Ó, rendben mindjárt lehívom Angelt. ANGEL! - kiabálta.
Nem telt bele három másodperc sem, mikor már legjobb barátnőm előttem állt.
- Igen? Ó, szia! Gyere, egész nap együtt leszünk, szóval mindenre lesz időnk - kezdett el az emelet felé ráncigálni.
- Megyek.
- Na, szóval mit akarsz először csinálni? - kérdezte.
- Nekem mindegy.
- Oké. Akkor először tartsunk egy ruha próbát, majd eszünk, elkezdjük a hajunkat megcsinálni, sminkelünk és felhúzzuk a kiválasztott ruhát - Ezt mind mutatta az úján, én meg csak néztem rá döbbent szemekkel. - Jó?
- Jó - mondtam halkan.
- Na, ne legyél már ilyen, meg látod, nagyon jó lesz! - Most a gardróbja felé kezdett húzni. - Milyen legyen? Mi a kedvenc színed?
- A...kék.
- Jó szóval...kék - Elkezdett kotorászni a ruhák között.
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi ruhája volt. Annyi, hogy azt nem lehet kifejezni. Meg persze olyan szépek, hogy a szuper modellek is megirigyelhették volna. - Itt van ez, ez, ez, ez...és ez - mondta s a kezembe nyomta őket.
A végén már tele volt a kezem.
- Gyere utánam! A fürdőben át tudsz öltözni – mosolygott. Én pedig, nem lévén más választásom, követtem.

Bementem a fürdőbe  - hatalmas volt -, letettem a ruhákat egy asztalra, és felvettem az egyiket. Kimentem és vártam, hogy mit szól hozzá.
- Ez nem jó, túl fodros az alja – És ez így ment több, mint két órán át... Ez itt nem jó,az ott nem jó, ez itt nem jó, az ott nem jó stb.
- Na, ez tökéletes - A végén már úgy vánszorogtam ki a fürdőből.
- Végeztünk? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, azt hiszem.
- Végre – sóhajtottam, és ledőltem az ágyára.
- Jó, akkor most mennyünk enni.
- Oké!
Mikor végeztünk, újra felmentünk.
- Most pedig megcsináljuk a sminkünket – jelentette ki, de én közbe vágtam.
- Miért ilyen hamar?
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy a jó munkához idő kell?
- De hallottam, csak még csak két óra van és nyolckor megyünk.
- Jó, akkor addig megnézünk egy filmet.
- Köszi – hálálkodtam, mire rám mosolygott.
- Akkor mit nézünk?
Vállat vontam.
- Megnézzük a Háborúból szerelem-t? - ajánlotta fel.
- Jó.
A végén két filmet néztünk meg, avval az indokkal, hogy van még idő.
Mikor befejeztük a mozit, már hat óra volt.
- Rendben, most már munkára fel! – lelkesedett ismét fel.
- Oké.
Sminkeltünk, megcsináltuk a hajunkat és felvettük a ruhánkat. Mire mindennel végeztünk, már fél nyolc volt.
- Menyünk le, Mark már vár minket.
- Jó - egyeztem bele.
Mikor leértünk Mark tényleg várt minket, egy pólóban és egy farmerban.
- Nagyon csinosak vagytok, lányok! - dicsért meg.
- Köszi! - mondtuk egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze - mondtam.
Mikor oda értünk, már ordított a zene.

Egész este táncoltunk, ittunk és ismét csak táncoltunk egészen hajnali kettőig.

Akkor úgy döntöttünk, hogy haza kellene menni, mert már késő van.

Mikor kiléptünk, elindultunk hazafelé.
Szemben jött három fiatal fiú, akik nem voltak éppen valami szimpatikusak.
Megfordultunk, hogy majd megkerüljük az utat, de ők követek.
Egyre közelebb voltak...végül...utolértek, sajnos....

És elsötétült a világ...

Ez lenne a friss bocs, hogy a végét nem írtam valami részletesen, de ez van.

Puszi:rek@!

Ja még valami...itt van Flore és Angel ruhája amit a discóba vettek fel.

Flore a kék:

Angel a piros:

Puszi:rek@!

Flore kutyusa a 4.fejezetben

4.fejezet

                                                                     4.fejezet

                                                                        Poul


Másnap reggel a napfény keltett hétkor. Besétáltam a gardróbba és felvettem egy farmer nadrágot, egy sárga blúzt és egy zöld pulcsit. Megmosakodtam, majd fogat mostam. Megfogtam a hátizsákom és kimentem a ház elé.
Rögtön meg is láttam Markot meg Angelt.
- Szép napot! - köszönt Ang.
- Jó reggelt! Hogy vagytok? - kérdeztem.
- Jól. Te? – kérdezett vissza Mark.
- Én is - mosolyodtam el.
- Na, menjünk, mert megjött a busz. Nem akarunk el késni, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem - vágtuk rá Angellel.
- Gyertek.
- Ok! - mondtam.

Ahogy leszálltunk a buszról, Angel már rohant is le. Odaszaladt egy lányhoz, és elkezdte húzni felénk.
- Flore, ő itt Bianca a barátom. Bianca, ő itt Flore a szomszédom és a legjobb barátnőm.
- Szia! - nyújtott kezet.
- Szia! - fogadtam el. - Te mióta ismered Angelt?
- Hát… szerintem óvodás korom óta.
- Hűha, az jó!
- Szerintem is.
- Na, mehetünk már? - kérdezte kissé türelmetlenül Mark.
- Igen, mehetünk.
Mikor beértünk, Bianca megkérdezte:
- Neked milyen órád lesz?
- Nekem... - ismét elővettem az órarendem és megláttam a "biológiá"-t. Az volt a kedvencem meg a torna. – Biológia, nektek?
- Nekem... matek - szólt Ang.
- Műszaki... - jelentette ki Mark.
- Nekem is az lesz, biológia - mosolygott Bianca.
- Akkor megyünk?
- Aha.
- Viszlát!
- Sziasztok! - köszöntek.
Majd mentünk egyenesen benyitottunk balra a biosz terembe. Leültünk a harmadik sorba, elővettük a könyveinket és vártuk, hogy jöjjön a tanár.
- Figyelj! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valahova a városba - törtem meg a hallgatásunkat.
- Aha persze, ez jó ötlet, de hova?
- Hát... ezt még én sem tudom.
- Mondjuk, elmehetnénk a moziba.
- Jó. És mit nézünk meg?
- Megnézhetnénk az Alkonyat hármat - ajánlotta.
- Jó, akkor azt nézzük, de a többieket is meg kellene hívni.
- Rendben, majd a következő szünetbe megmondjuk nekik.
- Ok! - mondtam.
Bejött a tanárnő, elővette a könyveit a táskájából, majd felénk fordult. Meglátott engem és elmosolyodott. Jaj nekem mindjárt kihív, és akkor beszédet kell mondanom.
- Szia, látom te vagy az új diák – mondta, majd egyre közeledett felém. Mikor már mellettem állt, kezet nyújtott én pedig elfogadtam.
- Igen.
- Én Mrs. Salley vagyok, örülök. Egyetlen egy kérdésem van a számodra... Hányasod volt biológiából?
- Ötösöm volt - erre ismét elmosolyodott.
- Akkor, azt hiszem, jóban leszünk.
Visszament a helyére és elkezdett magyarázni a táblánál.

Mikor vége lett az órának, kimentünk az osztályból, és elindultuk megkeresni a többieket, hogy megkérdezzük őket, mit gondolnak a tervvel kapcsolatban.
Mentünk, mentünk és pár perc múlva megláttam Angelt, amint éppen egy lánnyal beszélget. Odamentünk és vártuk, hogy befejezték a beszélgetést.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Üdv! Mit csináltok?
- Hát, mi éppen téged és a tesódat kerestük, hogy megkérdeztük, elakartok-e menni moziba?
- Nagyon szívesen. Akkor majd iskola után találkozunk a házad előtt. Jó?
- Aha. És ő ki?
- Ó, bocsánat! Milyen modortalan vagyok. Ő itt Alisha.
- Szia! - köszönt.
- Helló!
- Ő itt Flore, a barátnőm. Flore, ő Alisha, a másik barátnőm.
- Akkor majd még beszélünk, mennem kell órára. Bey! - búcsúztam el.
- Szia! - köszöntek kórusban.
Most jön a torna, a töri, a magyar és a polgári nevelés. Aztán irány haza!

Mikor minden óra elmúlt, kimentem az iskola elé, és vártam a többieket. Mikor kijöttek, oda szaladtak hozzám.
- Hali!
- Szia! - köszöntöttek.
- Megyünk? - kérdeztem.
- Aha.
- De te merre laksz? - kérdeztem Biancát.
- Én is arra amerre ti is.
- Jaj, az szuper! – lelkesedtem fel.
Majd elindultunk a busz felé. Bianca már öt perc után leszállt. Mikor hazaértünk, leszálltunk és a ház felé vettük az irányt.
- Akkor találkozzunk olyan – gondolkoztam el – hét körül, mert a film nyolckor kezdődik. Jó?
- Aha, nekünk jó! Akkor szia! - köszönt Ang.
- Viszlát!
Majd befelé mentem. Mikor beléptem, megláttam egy dobozt meg apát az ebédlőben.
- Szia, apa! Hát te mit csinálsz itthon? - Ő erre csak rám mosolygott, és a kezembe nyomta a dobozt.
- Ez a tiéd - Egy pillanatig nem értettem aztán kinyitottam és megláttam...

Benne volt egy nagyon aranyos kiskutya, ami sárgásbarna volt. Persze Golden Retriever.
- Ó...de aranyos – mondtam, és kiemeltem a kutyust, mire megnyalta az arcom.

Felnevettem.
- Mivel, már nagyon szerettél volna egy kutyát, úgy gondoltam, hogy kaphatnál egyet.
- Hát... nagyon szépen köszi.
- De a te felelőséged, és te eteted, te itatod... - Mondta volna a végtelenségig, de én közbevágtam.
- Igen, tudom, tudom, tudom... Na, megyek - szaladtam fel, de még a lépcsőről megfordultam – Ó, apa! Ma megyek moziba a szomszédokkal, és szeretnék egy kis zsebpénzt kérni, mert már nincs sok.
- Jó, mennyi kellene? – Elgondolkozott néhány pillanatra. - Tudod mit itt, van 100$. Ebből mindent megbírsz venni. Elég lesz? - Letettem a kutyust a lépcsőre, oda szaladtam hozzá és megöleltem.
- Persze, hogy elég! Köszi apa mindent!
- Nincs mit, kicsim! - Felvettem a kutyát és felszaladtam.
Mikor fent voltunk elkezdtünk játszani. 

Egész délután játszottunk. Gondolkodtam rajta, mi legyen a neve, és arra jutottam, hogy... Poul.
- Poul! - erre felugatott, ami az jelentette, hogy tetszik neki.
Hirtelen eszembe jutott a mozi. Ránéztem az órára, ami 18.35-öt mutatott, vagyis kevesebb, mint fél órám volt csak elkészülni. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, és felhúztam egy mini szoknyát, egy lenge pántos blúzt és egy magas sarkút. Feltűztem a hajam egy kontyba, fújtam magamra egy kis parfümöt, és leszaladtam a lépcsőn.
- Szia, apa, mentem! - kiabáltam.
- Szia!
Mire kiértem az ajtón, már mindenki ott volt.
- Helló! Bocsi, hogy késtem.
- Semmi baj! Nem is késtél, inkább mi jöttünk hamarabb - közölte Mark, mire elmosolyodtam.
- Mehetünk? - kérdezte Ang.
- Aha - mondtuk.
Hazafelé taxival mentünk, és csak az Alkonyat harmadik részéről tudtunk beszélni.
- Ugye, milyen jó volt? - kérdeztem.
- Aha, nagyon izgi, romantikus és egyben érdekes is volt - mondta Bianca.
- Még egy párszor megnézném - lelkesedett Mark.
- Én is. Hé, szeretnétek eljönni a helyi diszkóba holnap este? - kérdezte Angel.
- Aha - egyeztem bele.
- Szerintem jó ötlet - mondta Bianca.
- Tőlem - egyezett bele Márk.
Közben megérkeztünk.
- Jó, rendben, akkor holnap suli után talizunk.
- Ok, sziasztok! – köszöntem, majd beszaladtam.
Bent mindenki vacsorázott.
- Helló!
- Szia! - köszöntek.
- Éhes vagy, kicsim? - aggódott anyám.
- Nem kösz, megyek inkább, lefekszem. Jó éjt!
- Jó éjt!
Felszaladtam, bementem a gardróbba felöltöztem pizsamába, fogat mostam és lefeküdtem, majd szép lassan álomba merültem.

Sziasztok itt a feji végre... Ne haragudjatok, de tegnap nem tudtam felrakni.Na mindegy...

Puszi:rek@!

3.fejezet

Sziasztok itt a friss feji!Remélem tetszik, küldjetek sok komit!

                                                                    3.fejezet
                                                                     Első nap



Reggel felkeltem. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, fogat mostam...Majd elindultam a gardrób felé kiválasztani mibe menyek.Vajon, mit vegyen fel az ember első tanítási napra?? Egy percig ezen gondolkodtam...

Majd egy farmer, egy blúz és egy kényelmes patikára esett a választásom. Ez jó lesz-gondoltam. Össze fogtam a hajam egy copfba.Felkaptam a táskám és lesiettem a földszintre.Ahol Jessika és apa már várt.
-Jó hogy itt vagy, azt hitük már nem is jössz.-szidott le kis húgom.
-Te csak hallgass.-szóltam oda neki.
-Lányok hagyjátok abba.-szólt ránk apa.
-Bocsánat- mondtuk egyszerre.Erre Jessika rám nyújtotta a nyelvét és én vissza.Majd apa kifelé terelt minket a házból.
-Sziasztok!-köszönt el anyám.
-Helló-mondtuk.
Majd be szálltunk a kocsiba. Apa ült előre én hátra Jessika meg mellém. Soha nem csináltam gondot belőle, hogy nem ülhettem előre, még ha be is töltöttem a 13-t.

Úgy 5-percet mehettünk megállt az autó és megláttam az általános iskolát. Itt Londonba már 6-évesen kezdik az iskolát...
-Sziasztok-köszönt el Jessika.
-Helló!-sóhajtottam. Majd apa a gázra taposott.
Most csak 2-percet utaztunk és megérkeztünk a középiskolába. Ami az én iskolám volt..
Kiszálltam és apa adott valami papírt.
-Ezt oda kell adnod a titkár nőnek.
-Ok.-mondtam egy pici remegéssel a hangomban.
-Nyugi nem lesz semmi baj.
-Remélem.
-Na mennem kell mert el fogok késni.Szia!
-Szia!-És már itt sem volt.
Megfordultam és jobban szem-ügyre vettem az iskolám. Rengeteg diák volt aki mind az iskola előtt, vagy éppen az iskola parkolójában beszélgetett.Nagy bátorsággal elindultam az épület felé.De már hallottam a többieket:
-Hogy ez milyen jó csaj.
-Ennek nagyon szép a haja.
-Milyen kedves lehet...
-Ez az új lány?
-Igen az hallottam, hogy most költözött ide..-de nem is foglalkoztam velük inkább többet. Hanem titkár-nő felé vettem az irányt.Megálltam és vártam hogy befejezze a telefon beszélgetést.
-Igen az jó lesz...Aha... Akkor délben bejön, igen akkor ráér...Viszlát.-majd letette.
-Jó napot!-köszöntem.
-Szia, miben segíthetek?-kérdezte.
-Hát én új vagyok és még nem tudom hogy melyik az osztályom.-és oda nyújtottam a papírt.
-Igen...Szóval te vagy Flore Storte.
-Igen.
-A te termed a 4 b, tessék az óra rended és ezt alá kell íratnod a tanároddal.-majd oda nyújtott egy darab papírt.
-Rendben, köszönöm.
-Nagyon szívesen.
Mentem a folyosón és volt a "2 a", "3 a", "4 a".Ah így soha nem találom meg.-gondoltam és egy lányt megérintettem a kezénél és megkérdeztem.
-Szia!Új vagyok itt és nem tudom merre van az osztályom a 4 b.
-Aha.Hát a te osztályod fent van az emeleten mész a folyosón és jobbra.
-Köszi.
-Nincs mit.Szia.
-Szia.
És elindultam fel a lépcsőn.Egyenesen a folyosón, láttam a "2 c","3 c", "4 c","2 b","3 b" majd megláttam a 
"4 b"-t végre.Bekopogtam és mikor benyitottam miden szem engem nézett.
-Szia!Te mit szeretnél itt?
-Én..én...-nem tudtam kimondani semmit olyan ideges voltam.
-Te?
-Én vagyok az új lány és ide küldtek fel.- majd pedig oda nyújtottam a papírt.
-Értem-és elvette tőlem.-Gyere aláírom, én vagyok a matek tanár Mr.Kidmor. A te helyed Mark mellet lesz.- és a szomszédom felé mutatott.Erre elmosolyodtam és hálát adtam az égnek hogy nem egy idegen mellé kell ülnöm.
-Rendben.
Elsétáltam a második sorba és leültem a pad társam mellé.
-Szia.-köszönt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Hát.. ahhoz képest, hogy nagyon ideges vagyok és, hogy leégtem az egész osztály előtt...Nagyon jól.
-Az jó.-és nevetett.
-Nagyon.-Majd elővettem a könyveimet.
És a tanár elkeszte magyarázni az anyagot...

Mikor kicsöngettek akkor oda jött mellém Angel és egy barát nője.
-Szia!
-Sziasztok.
-Hogy vagy?
-Jól.
-Milyen órád lesz?-kérdezte izgatottan.
-Hát...-előhalásztam a papírt és megláttam a "magyar"-t az óra rendemen.-Nekem magyar.
-Nekem is- örvendezett Angel.
-Nekem Fizika.-szomorodott el Mark.
-Na, nem baj biztos lesz még óránk.-vigasztaltam.
-Igen.
-Megyünk?-kérdezte Ang.
-Mehetünk.

Mikor elmúlt ez az óra elindultunk az ebédlőbe.
-Na, de bírunk máskor is találkozni iskolán kívül.Mondjuk 3-kor a ház előtt?-kérdezte Ang.
-Nekem jó.
-Ó szuper!!!
A következő óra Angol,Kémia,Rajz és Torna, a kedvencem. Mikor már az is elmúlt kimentem az iskola elé és vártam Márkot és Angelát.Mikor kiértek rögtön engem kerestek.
-Szia!-köszönt a dinamit királynéje.
-Helló!
-Mehetünk?-kérdezte Ang.
-Aha. Úgy egy 10-perc lehetett a buszozás, mikor a ház előtt volt a busz nem vettem észre mert egész úton beszéltünk egymással.
-Gyertek-szólt ránk Márk.
-Megyünk.-mondtuk.
-Akkor majd 3- kor talizunk.-mondta legjobb barát nőm.Hihetetlen de ezen a napon teljesen megismert Angelt és már a legjobb barátnőmnek tekintem...
-Jó majd talizunk.
-Szia!
-Szia.-köszönt Mark.
-Sziasztok!
Majd bementem a házba szokás szerint senki sem volt otthon..De találtam egy üzenetet az asztalon.

"Szia kicsim.
Majd csak este érünk haza, úgyhogy csinálj magadnak enni valamit.
Puszi anya!"

Mivel nem voltam éhes elkezdtem készülődni.
Felszaladtam a szobámba és bementem a gardróbba.Kiválasztottam egy fekete szoknyát és egy testhez simuló blúzt meg egy patikát. Mikor felöltöztem egy kis parfümöt fújtam magamra majd lementem.
Kimentem a ház elé és vártam.
-SZIA!-kiabálta Ang már a háza ajtójából, majd felém kezdett futni nyomába tesójával.
-Sziasztok!
-Hogy vagy?-kérdezte Mark.
-Jól, ti?
-Mi is.
-Mit terveztetek ma?
-Hát...Arra gondoltunk elmehetnénk a városba egy kicsit szórakozni.-jelentette ki mosolyogva legjobb barátnőm.
-Oké.
-Indulhatunk?- kérdezte testvére.
-Aha.
Fogtunk egy taxit majd a város felé vettük az irányt. Voltunk megnézni a : Piccadilly Circus-t és vettünk egy csomó ruhát majd rámentünk a London Eye- ra gyönyörű volt a látvány...
De hamar este lett ezért haza mentünk.

Mikor beléptem az ajtón már hallottam, hogy bent vannak a konyhában és beszélgetnek.
-Sziasztok!
-Szia!-köszöntek.
-Gyere kicsim enni.-szólt anyám.
-Jó, rendben mindjárt megyek.-levettem a kabátom felakasztottam a fogasra és elindultam fel az emeletre.
Mikor felértem berohantam a gardróbba megfogtam a tegnapi pizsimet és gyors lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem vacsizni.
-Jöttem.
-Rendben mit kérsz?
-Ti mit etettek?
-Mi a maradék ebédet, Jessika meg rántott tojást.
-Akkor én is maradék ebédet szeretnék.
-Rendben.Mingyárt hozom.
-Na és mit csináltál?-kérdezte apám.
-Voltunk Angelával meg Markkal a városba.
-Akkor biztos jól érezted magad.
-Igen nagyon.-majd pár percre rá jött is anyám.

-Meg is hoztam a vacsorát.- jót be anya.
-De finom.-mondtam mikor már a felét befaltam.
-Akkor örülök.
-Na most már mennem kell, aludni.Jó éjt!-majd felszaladtam a szobámba és egyenesen az ágyba rohantam. Mikor lefeküdtem pár percre rá el is aludtam.


Hát..ennyi lenne bocsi, hogy csak most raktam fel, de nem nagyon volt időm írni...kárpótlásul a kövi még ma fönt lesz, holnap meg az ötödik.


Puszi:rek@!

2.fejezet

Sziasztok!
Itt az új fejezet...és a következő csak szombaton fog felkerülni remélem majd tetszik.:)
Írjatok sok komit!!!

2. fejezet
Érkezés



Másnap anya keltett, hogy megérkeztünk. Nagy nehezen felkeltem, a szemeim mindig le akartak csukódni. Aztán megláttam a meseszép Londont. Tisztán látszott minden a: Tower-híd, Westminster-palota, Big Ben, Parlament, Buckingham Palota, London Eye, Piccadilly Circus és a Hyde Park... Miközben bámultam a tájat anya jött mellém.
- Ugye milyen szép? - erre én csak bólintottam. Nem tudtam kinyögni semmit, annyira gyönyörű volt a látvány... - Egyszer majd megnézzük a város nevezetességit. Jó?
- Aha!
- Kérjük utasainkat, kapcsolják be az öveiket. Hamarosan megkezdjük a leszállást… - mondta egy női hang a hangszóróban.
Anya visszaült a helyére én meg bekapcsoltam az övemet és vártam, hogy le szájon a gép. Nem értem, hogy hogy nem örültem ennek az utazásnak hisz ez volt életem egyik legjobb döntése...

Aztán leszálltunk összeszedni a cuccainkat, majd a kijárat felé vettük az irányt. Nagyon meglepődtem, mert rengetegen voltak a repülőtéren.
Apa fogott egy taxit és elindultunk "haza"felé.

A ház is káprázatosan nézett ki. Emeletes volt, a felső emelet falai tiszta üvegből voltak, a ház fala krémszínű volt, a cserepek sötétebbek. Bementünk a házba, ami természetesen belülről is káprázatosan nézett ki!
Ahogy beléptünk egy hatalmas előszoba nyílt elénk, ahol volt egy kis asztalka meg egy cipős szekrény. Balra volt az ebédlő, ahol egy üveg asztal virított körülötte, székek meg virágok. Jobbra a nappali, benne az ágygarnitúra, közepén asztal rajta egy csokor rózsa. A lépcső egyenesen volt. Tőle jobbra egy konyha. Ott  volt a konyhabútor, a pultok meg minden. Balra egy hatalmas fürdő a hatalmas káddal.

Úgy döntöttem, hogy ezt most hagyom, és elmegyek, szemügyre veszem a szobámat.
Felérve négy ajtót pillantottam meg.

Benéztem az elsőbe: az volt anyáék szobája. Volt egy nagy ágyuk, ruhás- és éjjeli szekrények, egy asztal és virágok. Tipikus házaspároknak való szoba.
Benéztem a második szobába: ott volt a fürdő egy szintén hatalmas káddal, középen egy tükör, egy mosdó és egy toalett.
Mentem tovább, benéztem a harmadik helységbe: az volt Jessika szobája. A fal citromsárga volt, a szoba közepén egy ágy, egy szekrény és egy íróasztal.
Gondoltam a negyedik csak az enyém lehet. Lassan benyitottam és megláttam...
 A szoba színe kék volt. Középen egy ágy. Az ágy előtt egy ajtó, meg az ágy jobb oldalán egy ajtó.A bejárat mellet egy íróasztal, amin a lámpa díszelgett.Megnéztem az ágy előtti nyílást: az a gardróbom volt amiben rengeteg ruha elférhetett volna. A másik: a fürdő helyezkedett egy hatalmas káddal.

Gyorsan leszaladtam anyához, ők a konyhába voltak és kávéztak. Odamentem és a nyakába ugrottam.
- Jaj, nagyon szépen köszönöm! - ismételgettem.
- Nagyon szívesen! Reméltük, hogy tetszeni fog! - mondta anya.
Csengettek.
- Megyek, kinyitom - mondtam. De még hallottam anya hangját:
- Úgy látszik, tetszik a lányodnak a szoba.
Kinyitottam az ajtót és a szomszédokkal találtam szembe magamat.
- Helló! Mi a Siem család vagyunk a szomszédból - mondta és a szomszéd házra mutatott.
- Üdvözlöm! Jöjjenek beljebb - tereltem őket be.
Volt egy nő, egy férfi, egy lány és egy fiú.
- Ki az kicsim? - jött ki anya konyhából.
- A szomszédok.
- Üdv – fordult feléjük.
- Jó napot! - köszöntek.
- Fáradjanak beljebb - vezette őket az ebédlőbe. – Flore, vezesd a fiatalokat a szobádba.
- Sziasztok! Gyertek velem – kértem őket, majd a szobám felé vettem az irányt.
Mentem, benyitottam a szobába, és bevezettem őket.
- Nagyon szép a szobád! - mondta a lány.
- Köszi!
- Hány éves vagy? - kérdezte a fiú.
- 18. Ti?
- Mi is.
- Az jó. És mi a nevetek?
- Én Angel vagyok, ő meg a testvérem Mark - mutatkozott be a kedves lány.
- Az én nevem Flore. Ti mióta laktok itt?
- Mi születésünktől fogva.
- Hú és milyen London?
- Hát…nagyon szép, de te még nem láttál semmit, ezért egyszer velünk kell jönnöd, hogy megmutassuk a várost!
- Ajaj - sóhajtott a fiú.
- Mi az? - kérdeztem.
- Angel, de ugye nem akarod elvinni vásárolni is?
- Nem... Csak ha ő is akarja - rebegtette meg a szempilláit.
- Hát..az a helyzet, hogy nem vagyok valami nagyon nagy vásárlás rajongó, de fel kell tölteni a gardróbom, úgyhogy szívesen megyek.
- Ó az szuper. Te is jössz Mark?
- Persze – motyogta kelletlenül.
- Ti melyik iskolába jártok?
-  Mi gimibe járunk, a Reddiford Schoolba.
- Én is abba járok majd.
- Micsoda véletlen! - lelkendezett Angel.
- Aha.
- Akkor majd találkozunk.
- Igen, legalább lesz egy, vagyis kettő, ismerős arc.
- Gyerekek megyünk haza, majd még át birtok menni egymáshoz. - szólt Angel és Mark anyukája.
- Jó megyünk! - felet Márk.
- Akkor, sziasztok! – köszöntem el.
- Szia! – mondták kórusban
Lekísértem őket, majd visszamentem a szobámba, bepakoltam a gardróbba a ruhámat. Majd kiválasztottam egy pólót pizsinek és letusoltam. Felöltöztem és lefeküdtem az ágyamra tv-t nézni, ameddig kész nem lesz a vacsora.

Fél óra múlva anya hangját hallottam meg a lépcső aljáról:

- Flore, kész a vacsora!
- Megyek!
Leszaladtam az ebédlőbe, leültem egy székre, és ettünk. Ma vacsorára pirítós volt.
-Milyen kedvesek az új szomszédok.
-Igen.Nagyon.
Meg vacsoráztam és felmentem fogat mosni majd lefeküdtem...

1.fejezet

Sziasztok!
Hát...itt van az első fejezet, remélem tetszik.


1. fejezet
Indulás



(Flore szemszög)
Mivel Brooklyn egy kicsit messze van Londonhoz, repülővel kell menünk új helyünkre. Hiányozni fognak a barátaim, a házunk, a suli, a tanárnő és még az idegesítő Dominik is. Gondolatmenetemben anya zavart meg.
- Szia kicsim, mivel mindent össze pakoltunk arra kérnélek, hogy Jessikával szórakozzatok már el egy kicsit.
Mivel szeretem a kis tesóm, engedelmeskedtem neki. Elmentem Jessiért és megmutattam neki a laptopom. Mivel már 6-éves volt látott ilyet, de nem nagyon érdekelte.
- Floj, inkább mutass vajami játékot... - mondta.
Megvakartam a fejem, mert nem tudtam, mit mutatni. Aztán eszembe jutott... az a játék, amit én szerettem mindig játszani kiskoromban. Bekapcsoltam neki.
- Huh, de jó! Itt mit kell csinálni? - Erre elmosolyodtam.
- Hát…itt meg kell etetni. Bírsz vele játszani és meg bírod tanítani sok mindenre… - mondtam neki.
- Jó akkor csináljuk.
Evvel el voltunk egy ideig. Viszont csörgött a telefonom és észrevettem Dom számát a kijelzőn. Megnyomtam a hívás gombot…
- Halló?
- Szia! - kiabálta.
- Szia - mondtam unott hangon.
- Annyira fogsz hiányozni! - közölte.
- Az jó – válaszoltam, de legszívesebben azonnal leraktam volna.
- Ugye felhívsz néha? - kérlelt.
- Hát… - gondolkodtam, hogy mit mondjak, mert ha azt mondom, hogy nem akkor biztos, hogy szomorú lesz, de ha igent mondok, akkor viszont állandóan keresni fog.
- Na...légyszi’!
- Jó - gondoltam kockáztatok.
- Ó..az szuper!!! Na, nekem mennem kell, mert anya hív... Akkor majd még beszélünk! - mondta.
- Remélem, hogy nem.
- Tessék? - kérdezte.
- Semmi, semmi… - dadogtam.
- Ok. Szia!
- Szia! - és lenyomtam a hívás vége gombot.
Jó barátom volt Dom, de mivel ő szerelmes volt belém én meg nem állandóan a nyakamon lógott. És ez...idegesített.
Ránéztem az órára, ami 16:05-öt mutatott. Ez azt jelenti, hogy van még kevesebb, mint fél órám. Elgondolkodtam, hogy mit csináljak addig és úgy döntöttem fel hívom Szuzit. (Ő volt a legjobb barátnőm) Kicsöngött egyszer…kétszer...majd felvette.
- Halló?
- Szia! - mondtam.
- Szia!...Mit csinálsz? Már készen vagytok a pakolással? Annyira fogsz hiányozni! – áradtak belőle a szó, de én közbevágtam.
- Igen, te is fogsz hiányozni és igen készen vagyunk a pakolással. Csak azért hívtalak, mert kíváncsi voltam, hogy vagy és, hogy halljam a hangod...
- Ó, ezt annyira jó tőled hallani...
- Indulás! - jött be anya.
- Bocs, de mennem kell. Most mondta anya, hogy megyünk, úgyhogy majd még beszélünk... Szia!
- Szia! – azzal leraktam.
Gyorsan leszaladtam az emeletről és megláttam apát, gyorsan megöleltem. Mivel apa is és anya is ügyvédek voltak késő estig dolgoztak...
- Na, szia, hercegnő! - köszöntött.
- Szia! Akkor megyünk? – érdeklődtem izgatottan.
- Persze... Kate, készen vagytok? - kérdezte anyámat.
- IGEN... - kiabálta le.
Apa kivitte a bőröndöket, én pedig megfogtam Jessika kezét, és kivezettem. Még egy pillantást vetettem a volt házunkra, majd beszálltunk az autóba.
A repülőn nagyon kényelmes volt, de annyira álmos lettem hirtelen, hogy azon nyomban álomba merültem..

Béta..

Sziasztok!
Megtaláltam az én bétámat úgy hogy nem sokára fent lesz a friss feji...

Puszi:rek@!

Keres!

Sziasztok!
Üdvözöllek az oldalamon mindenkit aki ide tévedt Bétát keresek szóval aki akar a Bétám lenni az írjon..

Puszi:rek@

Bevezető

                                                          Bevezető!


Flore egy 18 éves lány most költözött a családjával Londonba. Mert az édes anya és apja itt kaptak csak munkát. Flore ezzel nem ért egyet, de mivel nem tud semmit tenni csak bele törődik...
Egy nap történik vele valami ami felforgassa az egész életét...

Welcom!

Sziasztok üdvözöllek titeket az oldalamon! Mivel ez az első blogom nagyon szeretném ha sokan látogatnátok meg és olvasnátok renceresen. Ez a feleadat tán nem nehéz annyira... De mindenkit szivesenlátok és ha nem olvassátok renceresen akkor legalább hagyatok megjegyzéseket jót és rosszat is szeretnek egyaránt.
Az első fejezet, majd mikor teljesen kész lesz a blog, akkor lesz fent.

Üdv:rek@